A CD mondjuk -90dB-es fehérzajt tartalmaz (ez a dithering módjától függ), de ha egy korrekt dithering-eljárást alkalmaztak*, akkor simán detektálható lesz a zajban egy -120dB-es stabil szinuszjel.

Erre azért kíváncsi lennék. Szerintem gondold végig még egyszer, valóban meg össze lehet-e ezt hozni ezt egy 44.1kHz/16bites CD-játszóval. Hogyan?

De nem is ez a lényeg, hanem hogy amikor a kétféle technika információgazdagságát próbálják összehasonlítani, rendszeresen elkövetnek egy szarvashibát. Digitális "szemüveggel" (szemellenzővel?) nézik a világot, tehát ugyazzal a szisztémával próbálják meghatározni az analóg információmennyiséget,  amivel a kvantáltat. Lineáris skála szerint, holott az egészet ez ember oldaláról kellene vizsgálni. A hallás közelítőleg logaritmikus, tehát a kisebb jelszintek tartományában egyre nagyobb felbontású. Mit is jelent ez? Azt, hogy az felfogott információ jelentős része innen származik!

Van egy olyan jelszint-tartomány, ami még bőven a zej felett van, de elég kicsi ahhoz, hogy belássuk: itt információ veszik el, nem is kevés.

Minek is van 16bites felbontása? A 0dB jelszintnek. És a -40dB-nek? A -60-nak mekkora? Így már nem olyan szép a leányzó fekvése...