Mivel túlnyomórészt tudomány- és ismeretelméleti, valamint szemiotikai kérdéseket taglalok (minden látszat ellenére) az alábbiakban, semmiképp sem tekindendő offnak a Magyarulezben (a helyesíráson valóban túlmutat).

„nem értem, miért kellene ezt bárkinek az elsővel együtt közölni”
Ok: az írásmód azt tükrözi, hogy a szimbólumnak nem sok köze van az Árpád-házhoz. Ha ahhoz nincs sok köze, akkor viszont marad az, amihez van.

Továbbra is tartom, hogy ez nem vélemény kérdése. Ha ezt véleménynek tekintjük, csapdába szaladunk. A tények és a vélemények nem élesen válnak ugyanis ketté, hanem kontinuumot alkotnak. Hiszen mondhatnánk-e különben, hogy az, hogy az anyagok atomokból, azok elektronokból és protonokból épülnek fel, kétségtelen tény? Nyilván nem, hiszen ez csupán egy modell, s ily módon elvben nem kizárólagos. Viszont kialakult róla egy közmegegyezés – véleményekből –, és ezáltal ténnyé vált. (Ez a tény egy tudományos forradalom esetén válhat természetesen a jövőben babonává.) Tényen azt értjük, amit széles körben közös nevezőnek tartunk.
Na mármost. Mintegy 20 éve ebben az országban köttetett egy közmegegyezés a demokrácia minimumáról, amelynek része volt az a tény, hogy az árpádsávos zászló nyilas szimbólum. Ez explicit közmegegyezés volt, amit mutatnak az 1992-es Kossuth téri történtek, az Esti Egyenleg sorsa, illetve a közben felmerült argumentációk. Én konzervatív ember vagyok, így az ennek a közmegegyezésnek, azaz a mai magyar demokrácia alapjainak a felrúgására irányuló szándékokat egyértelműen elutasítom, de nem csak én teszem ezt, hanem az alkotmány is. Ennélfogva tényként lehet azt állítani, hogy egyértelmű helytelenségről van szó.
Nem gondolom ugyanakkor (és ez vélemény), hogy az árpádsávos zászló betiltásán érdemes lenne gondolkozni, hiszen a jelképtörvény (talán a médiatörvény mellett) demokráciánk egyik legszerencsétlenebb jogszabálya, mind elvileg, mind gyakorlatilag kártékony; az ún. önkényuralmi jelképek tilalma semmire nem jó, legfeljebb arra, hogy nehezebb legyen észre venni a demokrata számára feltétlen kerülendő ordas eszméket hirdetőket. (Ha minden ilyen szimbólumot tiltani akarna balga módon az állam, akkor például számtanórán a 87 után a 89-nek kellene következnie, ami nyilvánvaló nonszensz.)

De vissza a szimbólumokhoz. Ezek leggyakoribb típusa a nyelvi jel, így ezek elemzése lényegében nyelvészeti feladat. Nos, Wittgenstein óta tudjuk, hogy a jelek jelentését a használatuk határozza meg. Ehhez hozzáveendő természetesen a kontextus. Ez segít ugyanis a homonímiák, téves elemzések kiszűrésében.
Miért is fontos a kontextus? Mert rögtön rávilágít arra, hogy a Magyar Köztársaság címerére hivatkozni a kérdésben kb. olyan, mint azt mondani, hogy a szar szó nem tekinthető durva minősítésűnek, hiszen semleges köznyelvi összetétele, illetve származéka van a szarvas, szarka személyében. (Az, hogy az egyik esetben van etimológiai összefüggés, a másikban nincs, indifferens, hiszen a rendszerben ezek sosem jelennek meg.)
Miért fontos a használat? Pontosan azért, mert az világosan függetlenít az etimológiától. Márpedig miként senki nem gondolja, hogy a kór szó jelentése ’beteg’ lenne, holott a Szendrői névtelen néhány száz évvel ezelőtt vígan írja, hogy „vagyok én kór ágyamban”, ugyanígy értelmetlen mindenféle régi dolgokat előásni vizuális szimbólumok esetében.
Tehát megállapítható, hogy az árpádsávos zászló használatát pártfogoló minden – fentebb bizonyítottan: törvényszerűen hibás – érvelés explicit vagy implicit, szándékolt vagy szándéktalan célja nem más, mint a demokrácia közmegegyezéses alapértékeinek kikezdése, a demokratikus normák megsértésének bagatellizálása, illetve legitimálása. Ezt minden törvénytisztelő állampolgárnak alkotmányos kötelessége elutasítania.

Végezetül visszatérve arra, hogy mi tény, mi vélemény, a magam részéről az a véleményem, hogy sokkal inkább tényszerű az, hogy az árpádsávos zászló használata helytelen, hiszen ezt fent bebizonyítottam, míg sokkal inkább véleményszerű az, hogy az árpádsávos és az Árpád-sávos írásmód közül az előbbi a preferálandó. A két írásmód között gumihatárt ír csupán elő a szabály, a hivatkozott forrással pedig a saját (szándékaim szerint megalapozott) állásfoglalásomra utaltam.