"Ahhoz, hogy Magyarország megint nemzet legyen, megbecsült család a világban, ki kell pusztítani egyfajta ember lelkéből a "jobboldaliság" címkéjével ismert különös valamit; a tudatot, hogy ő, mint "keresztény magyar ember" előjogokkal élhet e világban; egyszerűen azért, mert "keresztény, magyar úriember" joga van tehetség és tudás nélkül jól élni, fennhordani az orrát, lenézni mindenkit, aki nem "keresztény, magyar" vagy "úriember", tartani a markát, s a keresztény, magyar markába baksist kérni az államtól, társadalomtól: állást, kitüntetést, maradék zsidó birtokot, potya nyaralást a Galyatetőn, kivételezést az élet minden vonatkozásában. Mert ez volt a jobboldaliság igazi értelme. S ez a fajta soha nem tanul.(...) Amíg ezeknek szavuk van vagy befolyásuk, Magyarország nem lesz nemzet."

(Márai Sándor: Napló 1943-1944. Helikon 1990.)