AT elméletéről: alapvető hibát követ el ott, hogy nem különbözteti meg a hibadetektálást a hibajavítástól. Igaz, hogy a HDD újra tudja olvasni az adatot, ha hibát talál benne, egy CD-lejátszó pedig nem szokta ezt tenni. De az Audio CD is TARTALMAZ hibajavító kódot, így amíg a hibák sűrűsége el nem ér egy kritikus szintet, az adat bitről bitre stimmelni fog az eredetivel.

De hogy ne csak a levegőbe beszéljünk: én egy másik fórumon kialakult hasonló vita kapcsán végeztem pár kísérletet, gyári CD-t beolvastattam többféle olvasóval, kiírtam CDR-re, visszaolvastattam... a fájlok jellemzően nem egyeztek, de mégis majdnem; összesen egy konstans elcsúszás volt köztük. Amikor valamilyen pozíciótól elkezdünk lejátszani egy lemezt, az valóban találomra történik, de onnantól (ha nem NAGYON rossz a lemez, ilyenkor azonban jól hallható ugrálást produkál) a lejátszó NEM veszíti el a spirált, és NEM olvas hibásan. Hangszerkesztő progival több ilyen fájlt egymás fölé pozícionáltam, újramentettem, majd újra összehasonlítottam; bitről bitre azonosak voltak.

A kezdeti "saccra" pozícionálás tényleg nem a legkorrektebb megoldás, de ez hallgatáskor semmit nem számít. Azt viszont szerintem mindezek alapján egyáltalán nem mondhatjuk el, hogy a CD-lejátszás ne lenne digitális.