Miért van az, hogy a pécsiek most már visszatérően alszanak ősszel és csak tavasszal ébrednek fel? Feljutásra esélyes csapat lehetnének, ha egész évben a tavaszi formájukat hoznák. Vagy ők sem akarnak már sosem feljebb lépni, mert megunták a két osztály közti ingázást? Nem létezik, hogy egy közel 200 ezres város nem bírna el egy első osztályú kézicsapatot. Persze nekik a kosár az első, bizonyos szempontból érthetően.

 

A Veszprémmel ugyanaz a helyzet, mint a Nagyatáddal. Voltak már elsők, de nem éltek a lehetőséggel. Olyan ez, mint amikor az unatkozó kakas farkast kiált, aztán mikor tényleg jön az ordas, nem hisz már neki senki. Magyarul: úgysem akarnak feljutni, csak kicsit közelebb mennek a Golihoz. Bár csípkedik magukat a játékosok mert nyilván szeretik ezt a játékot, de a küszöb előtt megtorpannak majd.

 

Sokat lovagolok a feljutás témán, de fáj, hogy kis országunkban még jelentős vidéki városok (végülis Veszprém egy megyeszékhely!) sem tudnak többet áldozni erre a sportra, pontosan pl. a Veszprém esetében a női szakágra. Én vagyok a legboldogabb, amikor egy-egy új ''igazi'' bajnokaspiráns felbukkan valahol az országban néha. Másrészt az egész másodosztályú küzdelemsorozat nem ''éles'', ha szinte nincs olyan csapat, amely tényleg feljebb óhajtana lépni. És ugyanez a helyzet a kieséssel is. Hány papíron NBII-be eső csapat marad bent pusztán azért, mert ''vállalja'', és hány, a táblázaton előbb végző csapat kezdi mégis az új idényt az NB II-ben, mert nem tudja ''vállalni''. És ugyanez elmondható az NBII-re, lásd pl. Göd vagy XVII. kerületi Lakóhely SE, melyek voltak már NBII-es bajnokok és mégsem jöttek vissza az NBIB-be. Nem teszi ez kicsit komolytalanná az egész másodosztályú bajnokságot?

 

Sokan kritizálják és gúnyolják az évek óta vergődő Szparit, hiszen jóformán pontszerzésre is képtelen, és bár általban még vereségnél is helytállnak a lányok, néha azért kapnak egy-egy borzasztó nagy zakót, mint pár hete a Fraditól a Kőbányai úton. Egyik Vasas drukker (egy játékos apja) mondta nekem egyszer: azt becsüli a Szpariban, hogy minden nehézség és gond ellenére még ott vannak a NBI-ben, küszködve, izzadva, de ott vannak, sőt kimondottan jó utánpótláscsapatuk van minden évben, amelyből más, jobb csapatok is táplálkoznak.

 

Én is udvarolok Neked Leki: Ti, azaz a Marcali voltatok olyan vagány legények (csajok), hogy anno lenyomtatok, ha jól emlészem, két évet a legjobbak között, és mint Tóth edzőtök nyilatkozta egyszer egy iszonyú Kőbányai úti vereség után, szabadon idézve több év távlatából: legalább elmondhatjuk, mi szakvezetők és a lányok, hogy volt alkalmunk tétmeccset játszani Magyarország egyik legjobb csapatával a kézilabda egyik szentélyében.