rosszul látod szerintem.

 

ez a deffinicó néhány éve ráillett volna a szfvári szurkolók nagy részére, de mostanában más a helyzet.

Én már azzal is kiegyeznék, hogy amikor kikapunk, akkor tisztességes küzdelemben kapunk ki. A tisztességes alatt, azt értem, hogy a játékosok mindent beleadnak, megszakadnak a pályán...és uram bocsás, ha ezek után is kikapnak, akkor nincs más, elismerjük, hogy jobb (volt) az ellenfél.

 

DE

 

ne akarja senki sem elhitetni velem (még látatlanban sem) hogy Dombóváron +18ról, vagy éppen Sopronban, vagy Egerszegen, vagy Nyíregyházán (21 ponttal) úgy kaptunk ki, hogy a csapat semmiben nem hibáztatható, mert ők megdöglöttek a pályán, csak épp jobb volt az ellenfél.

 

Tegnap is kértelek, ma is kérlek (és amig nem válaszolsz addig kérni foglak) nézz a szemembe és mondd meg őszintén. Az idei 8 vereségünk alkalmával, hányszor lehetett elmonndani a csapatról, hogy mindent megtettek a sikerért, megdöglöttek a fiúk egymásért és a győzelemért??? (nem is kérem azt, hogy a szurkolókért is dögöljenek meg...azzal is kiegyeznék, ha legalább egymásért tudnának küzdeni)

Nem hiszem, hogy egy sportembertől olyan qrva nagy kérés az, hogy VISELKEDJEN SPORTEMBERHEZ MÉLTÓAN. Azaz ne buktasson szándékosan edző(ke)t, ne dobjon 0 pontot a volt csapata otthonában, ne vegye félválról a meccseket...

 

Azt hiszem a szfvári közönség az aranykorszakban már bizonyított, nem egyszer nyertük el a legsportszerűbb szurkolótábor címét, és nemegyszer volt olyan hangulat a csarnokban, hogy ha rá godnolok még most is beleborsozik a hátam.

De az, hogy most bárki is a szurkolókon keres fogást, és ezáltal próbálja a csapatot felmenteni, szerintem teljesen nélkülöz mindenfajta racionalitást.