István!

Komolyan mondom, hogy egyáltalán nem örülnék annak, ha te kilépnél az SZDSZ-ből. Ahogy nem örültem annak sem, amikor Kis Jánosék kiléptek, de még Tölgyesy elvesztése is fájó pont. Nekem. De azért tudjuk, Kis és többen nem a vezetés miatt léptek ki, hanem azért mert azokkal vagyunk koalicióban, akikkel lehet nem kéne. Illetve szerintem 2002-ben és 2006-ban már musz volt ez, de előtte nem.
Nekem veled semmi bajom. Véleményedre szükség van és attól lehet erős az SZDSZ., hogy a te és az én véleményem, egyformán megfér egymás mellett, hogy ebben a pártban el fér Kuncze-Fodor-Demszky véleménye és politikája egymás mellett. Ezekj nem egymást oltják ki ugyanis, hanem egymást erősítik.

Az érdemi különbség köztünk ott van, hogy te idealista alapon a nyilvánosság előtt beszélnéd meg minden problémánkat és belső konfliktusunkat. Én meg ezt nem akarnám. Olyan ez mintha te feleség lennél és azt mondanád, álljunk már ki a körfolyósóra és ott beszéljük ki részleteiben, hogy én a férjed, impotens vagyok e vagy sem. Én nem zárkozom el az elől, hogy ezt megbeszéljük, de nem akarnám ezt a körfolyóson idegenek füle hallatára részleteiben megbeszélni veled.

A politika harc. Sok mindenben hasonlatos a háborúval, a mai Magyarországon meg talán különösen. Képzeld el, amikor a szövetségesek azt mondták volna, mi demokraták vagyunk, ezért a médián keresztül vitassuk meg, hogy hol és mikor fogunk partra szállni. Hogy örültek volna ennek a nácik! Helyes lépés lett volna?

De van egy javaslatom. Jön a küldöttgyűlés. állj fel és terjezd a tagság elé, hogy mit akarnak ők, minden legeyn nyilvános a belső dolgaink közül, vagy pedig magunk között játszuk ezt a mérközést le. Döntsön a többség és én, mint a párt tagja, ha a többség határozott valamiről, tartani fogom magam hozzá, te is vagy olyan demokrata remélem, hogy ugyanezt elfogadjad.