Ő volt itt

 

„Nem láttam még vadat, mely szánná magát.

A madár fagyottan zuhan le az ágról,

de sosem gondolt rá, hogy sajnálja magát...”

(Oscar Wilde)

 

                                                        ő volt itt a zajban

                                                        aki a hajtók felverte porban

                                                        egészen elégő igék lángján

                                                        tikkadt szavak szavannáján

 

                                                        eső és árnyék nélküli síkon

                                                        csak mint egy lengőhídon

                                                        futott s kergette önmagát

                                                        kurta árnyékában a halált

 

                                                        visszajött az élő zajba

                                                        angyalok közűl a holt avarba

                                                        hogy beszívjam bőréről a párát

                                                        csókként ölelő pillantását

 

                                                        feledjem hogy halott

                                                        hogy csak percre hagyott

                                                        el örökre megtartó mennyet

                                                        nekem pillanatra adjon enyhet