Természetesen csak iróniából soroltam őket abba a kategóriába. Mert sok keménymagos orbánista nem tud szembenézni a valósággal. Lehet, hogy szégyenli, hogy a táboruk egy része  csürhe és csőcselék. Nem kell nyíltan buzdítani őket, félszavakból is megértik a kétfenekű beszédet.

De ez lett a végeredménye annak, hogy a vezénylő tábornok képtelen volt úriember módjára veszíteni. Bármit képes megpróbálni, hogy visszakerüljön a hatalomra. Ha ez az ország teljes lepusztulása árán lenne, akkor is. Tudom, hogy szorongatják a hitelezők, erkölcsi és pénzügyi vonalon is.

Pedig ezek a lassan önjáró radikálisok is hamar rájönnek, hogy csupán eszközök a mérnök úr kezében. Mint minden szövetséges, ha megtették amire dresszírozza őket, mehetnek a lecsóba.

Az emberi elégedetlenségre rájátszani, a ténylegesen  nehezebb helyzetet uszításra, hergelésre használni nem csak becstelen, hanem életveszélyes. Mert  ő pikk-pakk beül a páncélautójába, ha gáz van, oszt elhúz, jónapot.

Nem csoda, ha tragikus a népesség bizodalma a jövőben. Mert sok anyagilag nehéz év volt már az életben. De ha negatív érzelmekre épít valaki, ha folyamatosan rájátszik a problémákra, hát nem tudom mi lesz.

A sok bumburnyák meg nem veszi a lapot, hogy eszköz egy mocskos játszmában. Sajnos egyébként mindíg is volt egy zsigeri pesszimizmus az országban, de ha ezt sulykolják nap mint nap, az nagyon nagy baj. Aljas és becstelen módszer. Csak a hatalom megragadása miatt. Nem véletlen, hogy a 2002-es bukta után jött meg a hangjuk a vadaknak.

Az ötvenes, hatvanas években nagyon nagy csóróságban nőttem fel. Mégis több hitem volt a jövőben, mint most. S nem az anyagiak miatt. Ha a pénz kevés, hát kevés. De ha azon kell törni a fejem, melyik országban lenne jobb a gyerekeimnek, akkor az szar érzés.