A légynek sem ártok, amíg a légy nem árt nekem :)) Még soha nem rúgtam fejbe senkit. Az elég megalázó. Mindig kerülöm a tettlegességet és inkább szavakkal küzdök. Egy nőt meg általában nem akarnak megütni. Legalábbis nekem eddig ez volt a tapasztalatom. Egy kis mosolygás, magamat hülyének tetetés, bocsánatkérés és el van intézve. De ha már így megalázom magam, nem szeretem, ha vki mégegyet belémrúg. Aki megteszi, széttépem (persze szavakkal). És akkor bizony tudtára adom, h nem vagyok annyira hülye, mint amilyennek néz. Vitatkozásban ritkán szoktam veszteni, de ha igen, akkor be szoktam ismerni. És általában nem kerül rá sor, h veszítsen vki, mert találok egy megoldást, ami mindkét félnek jó. Csak sajnos vannak sokan, akik tényleg velejéig romlottak és kihalt minden jóság belőlük és minden jószándék. Akik abban lelik örömüket, h másokat jól lehordanak a sárga földig, ebből merítenek energiát. Az ilyen emberek felköthetik a gatyájukat, ha velem próbálkoznak, mert megtalálom a megfelelő szavakat, h a padlóra küldjem. Volt rá 2-szer példa, h egy elnyomó fél, akit összeszidtam meg akart ütni. Nekem elég volt rávágnom az asztalra, h visszahőköljön, mert csak úgy recsegett-ropogott (pedig jó vastag német asztal volt :)) Így el tudtam kerülni, h őt üssem meg. Sok múlik a tekinteten is. Sokszor elég csúnyán nézni, a másik leszáll rólad. Csak érezze, h nem kéne tovább feszítenie a húrt, mert jaj lesz neki :) Élesben még nem verekedtem komolyan, nem is akarok. De elég jók a reflexeim. Többször adódott baleset, vagy ijedelem abból, amikor valaki megpróbált megijeszteni. Magára vessen :) Persze, h reflexből védekezek.