Nos akkor mindenki ott üljön le ahhol van, és ne csináljon semmit, és csak várja a halált, hisz úgy sincs értelme az életnek. :)

Nem ábrándítottál ki! Én nem fogadom el az ateistáknak (bár sokan engem is annak mondanak, néha én magam is) sem minden véleményét, de meghallgatom. Egyébként van igazság abban amit írtál (és mások is írtak), hogy nincs értelme az életnek, a halál miatt. DE és ez a lényeg: SEMMINEK SINCS ÉRTELME A VILÁGON, UGYAN IS MI EMBEREK ADUNK ÉRTELMET MINDENNEK!!!

A helyzet az, h én nem vagyok depresszióra hajlamos, és imádom az életet, minden pokoli bugyrával együtt. Én élvezem minden pillanatát, örömeit, bánatait. Nekem semmi szükségem semmilyen kapaszkodóra az élet élvezetéhez. Az a tipus vagyok aki a bajban is a jót keresem, az elefántból szoktam bolhát csinálni, a pohár mindíg félig teli van! Nagyon sajnálom azokat az embereket, akiknek vmilyen kapaszkodó kell ahhoz, h elviseljék az életet, és abba kapaszkodnak foggal körömmel!

Az én világszemléletem szinte megegyezik a Taoizmussal. Erre az egyezésre az egyik ismerősöm hívta fel a figyelmem, mikor meséltem neki az életfilozófiámról (amit itt most nem fejtek ki részletesen). Egy-két taoizmussal foglalkozó írást elolvasva tényleg szembetűnő volt a hasonlóság. Hát igen, nincs új a nap alatt.