Isten valóban előre látta az emberiség összes pillanatait, bűneit, terheit, tetteit.

Ez merő feltételezés, és az állításnak még alapja sincs. Miért nem mered feltételzni azt, hogy igenis rábízta az emberre, hogy mások számára kiszámíthatatlan, előre nem látható jövőt építsen magának? Ez a gondolat mindig abból a merev és félénk filozófiából származik, amelyben az elme, képtelen biztonságban érezni magát olyan körülmények között, amelyben nincs meg a teljes átláthatósága, és ezért szigorú rendben és minden dolgot felcimkézve próbálja meg biztosítani a totális befolyást a dolgai felett.

 

Isten embert teremtett a tökéletesség legnagyobb hatalmával, úgy hogy születésünkkel egyúttal halálra is ítélt bennünket. Halálra hogy a bűn ne szaporodjék.

 

Nem tudod a tökéletességet a hatalomtól szétválasztani? Miért képzeli mindenki, hogy ami tökéletes, az egyben mindenek felett is uralkodik? Legalább szépséget mondtál volna vagy bölcsességet, de máris kezd gyanússá válni a filozófiád mögött húzódó gonosz cél, történetesen mindenki felett hogyan lehet uralmat venni. A halál és bűn között NAGYON NAGY különbség van, és semmi köze sincs a bűn szaporodásának megállításában. A halál egyszer ebben a világban az élet befejeződésének a pontja, másfelől a bűn áldozata. A bűn tehát nem a halállal, hanem az emberrel szaporodik. Ha ítéletként is halált szülsz, akkor a halál nem csak a bűn áldozata, hanem az ítéleté is. Mivel a bűn gyökere az ember felfogásában és érzéketlenségében leledzik, annak terjedséét a halállal megállítani nem lehet. A felfogás és az érzéketlenség megváltozásával viszont lehet. Ezért tanítja jól Jézus a megtérést, és ennek ellenére tanít rosszul Pál apostol, aki a halált ugyanúgy szükségessé tette az ítélet által, mint te.

 

az elme és lélek fejlődését azonban az időre bízta

 

Ezt jó gondolatnak tartom, ha érted mögötte, hogy az elme és a lélek fejlődéséhez az élettapasztalatok gyűjtése elengedhetetlen feltétel.

 

szabad akaratból válassza az élete részének Isten törvényeit, mivel az Úr törvényei jók

 

Ez nem más, mint a jó diktatúrájának önkéntes elfogadása. Azonban nem erről van szó. A szabad akarat először is relatív, tudniillik kitől szabad, és miben. Ha pedig az ember maga válaszhatja meg a saját jóját, akkor hamis az a felvetés, hogy az Isten fogja azt neki megmondani. A Mózesi parancsolatok éppen azért helyesen nem a szabad akarat teljesítéseként jelentkeztek, hanem szigorú szolgaként lett Izrael a parancsok alá vetve. Semmi szabad akarat.

Másfelől maguk a törvények sem jók, hanem jók a szolgához, és gonoszak az ellenséghez. Ezt ne feletsd el. A törvény mindig relatívan minősíthető "jónak".

Mózes törvényei sem az Úrnak volt jó, hanem az alávetett és engedelmes szolgának. A filiszteusokhoz éppen gonosz volt (ki kellett irtani). A házasságtörőhöz éppen gonosz volt (meg kellett kövezni).

Jézus, mivelhogy a törvényből nem származik igazság, ezért másképp tanított. A jó és gonosz megítéléséhez nem a törvényt ajánlotta bemagolásra, hanem az igazság keresését, amelyben a jó és gonosz megítélését valóban az emberek és az élet megértésétől tehetjük függővé. Ő maga éppen azért a törvénytől független megítélés alapján cselekedett. (Szombatnapi gyógyítás amikor a törvény nem engedi szombatnapon a munkavégzést; a házasságtörő felmentése, amikor a törvény megkövezést parancsol, tiltott megbocsátást tanít, amikor a törvény megparancsolja, hogy meg ne szánd, és ne kegyelmezz az ellen vétkezőnek)

 

az ember szíve mindig mást akart, mint az elmében lévő logikus, Istentől származó utasítások sora

 

Hibás elmélet. Isten szabadságra teremtette az embert, nem zárt a fejébe utasítások sorát. Mivel nem zárt a fejébe nem is várja el, hogy különböző utasításoknak megfelelően viselkedjen. Az ember a jó és gonosz cselekedet között saját érdekei, céljai, szükségletei, kívánságai, félelmei és örömei szerint választhat, nem pedig a fejébe zárt isteni utasítások szerint. A szeretet parancsa sem utasítás, amelynek akkor is meg kell felelni, ha nincsen bennünk szeretet, és ezért a megfeleltetési kényszer miatt különböző szertartásos jócselekedetekkel szolgálunk (adományok, alapítványok támogatása, kötelező udvariasság mindenkivel), hanem megértés, amely a problémák és konfliktusok közepette a helyzet felismeréséből mások számára nem korlátozásokat teremt, hanem a konfliktus megoldását eredményezi.

Az elmébe ültetett isteni utasítások logikus sorai nem az Istentől, hanem vallásos írástudóktól származnak, akik előtt világos, hogy ilyen módon tudják a hívőket saját elképzelésük szerint irányítani.

 

elég szenvedések árán, megtanuljuk, hogy az Isten csak jót akar nekünk

 

Már a mondat maga ellentmondásos. isten nem szenvedések okozásával mutatja ki, hogy jót akar nekünk, hanem áldásaival. Félreérted a szenvedés lényegét. A szenvedés nem Isten akarata, nem Isten tanítása, nem Isten nevelése, hanem a mi emberi balgaságainkból származó konfliktusok erőszakos vagy hazug megoldásainak eredménye. Nem kenhető a dolog Istenre, csak azért, mert ő teremtette az embert, vagy mert azt gondoljuk, hogy nyomorúságos sorsunk az ő tanítása miatt nyomorúságos. Súlyos tévedés. Isten nem akarja, hogy az ember nyomorúságban, gyötrelemben és szenvedések között éljen, ennek bizonyítására küldte Jézust, aki a betegeket, az erőteleneket megszabadította hiábavaló szenvedéseiktől, ráadásul utat mutatott arra, hogy hogyan élhetünk boldog életet szeretetben, békességben és igazságban. Hogy a kereszténység más utat vett, az Pál apostol tévtanításainak köszönhető.

 

Teremtőnk tehát azt várja, hogy szívünk és lelkünk összhangban legyen szabad akaratunkkal

 

A mondatod hamissága rögtön akkor derül ki, amikor az összhangot Isten törvényeinek való engedelmesség elfogadásában fogod megjelölni, ahol természetesen semmit nem jelent a szabad akarat, mivel az emberi akaratot a törvények betartásától tetted függővé. Ráadásul úgy, hogy ez a cél sem Isten akaratát, sem Isten igazságosságát, sem Isten megértését nem türözi, mivel Isten akarata az ember valóban szabad élete.

 

Ezt az engedetlen állapotot jelképezi Isten, az emberi gyarlóságnak és gonoszságnak.

 

Szóval a hozzászólásod végére egyértelműen igazolódik már az elején felmerült gyanú, hogy az egész hozászólásod hatalmi kérdésnek a boncolgatásába fog torkollani. Minden ellenállás a sötét oldalhoz tartozik, még akkor is, ha az nem csak kívánságból, hanem szeretetből fakad, mivel Isten hatalmának és törvényeinek való engedelmesség mindenek felett való kötelesség, amelyben a szabad akaratnak valójában semmi helye nincs. Nem oldható fel a szabad akarat hiánya azzal a szabd választással, hogy erről az ember önként lemond.