most, hogy mondod, eszembe jutott, hogy a máérka az öcsémnél van, NO-ban; de, akkor még nem vót hitelkártyám; 50 korona, nem is az összeg a lényeg; én elindultam hitelkártyával, nem válottam pénzet, 1 korona, 10 őre maradt a múltkori túrából, de, télleg nem köllött, úgyhogy tök mindegy nekem, hogy híjják, csak az átszámítás a láényeg, de, a kártyőröm rögtön forintba közölta, mennyit fizettem, és, mennyi van a számlámon; most, hogy emlékeztettél a márkára, a lyányom ma is emléxik rá, hogy Müncehnben sétáltunk, ő nem tudta, hogy jugo vendégmunkás vót, csak meglátta a lányom, óvodás vót, és, talán a magyar beszédet is fölsimerte, söröztek, ott millió utára kihelyzetett söröző van, ahülye automatákkal, és, mán nem is tudom, mit, de, kipörgetett valamit, és a lányom kezébe nyomta; nem nézhetet ő sem kolusnak és rászorulóknak, mint ez a néni sem, csak leszármazottaimban van valami, mindig leszólítottak itthon is, nemcsak mostani városomban, hanem amikor az én városomban voltam vele nyarláson, hogy lehet valaki ilyen gyönyör; de, kiskirályfim is kapott virágot, a villamosmegállóban, jó sokat köllött mindig várni, mert előttünk ment el; ezzel a trapézzal jött egy néni, integetett, várjuk meg, szokott látni bennöünket, és, virágot hozott kertjéből kiskirályfimnak; nem is volt baj, amíg el nem hervadt, de, hogy nekem azóta állandóan virágot köllött vennem egy férfijelöltnek, mert miért ninc a vázában virágja, hát, ez trauma vót