Mi a kérdés?

Van itt egy ügy, a Heti Válasz múlt heti száma hozta nyilvánosságra. Kicsit szövevényes, de összefoglalható: a cikk szerint egy informatikai cég továbbadásán pár hónap alatt mintegy hárommilliárd forintot profitálhattak ciprusi offshore cégek mögött meghúzódó, Kóka János gazdasági miniszterhez köthető vállalkozók. A cikk egy Dataplex nevű informatikai kft. eladásáról szól. A céget 2005-ben vette meg a Bajnai Gordon vezette Wallis-csoport 2,2 milliárd forintért. Egy hónappal később a vállalkozás ciprusi cégek tulajdonába került, decemberben pedig már túl is adtak rajta, 5,1 milliárd forintért. Az írás szerint a Dataplex értéke feltételezhetően azért nőtt meg ilyen mértékben, ilyen rövid idő alatt, mert több, részben a Kóka János vezette Gazdasági Minisztériumhoz tartozó vállalat jelezte, hogy szerződést kötne a vállalkozással. A többi közt az Magyar Villamosipari Művek, Magyar Villamosenergia-ipari Rendszerirányító Rt., a MÁV Informatika Kft. és a Magyar Posta is.

 

A cikkből kiderül, hogy a Gazdasági Minisztérium szakállamtitkára, Felsmann Balázs korábban a Dataplex ügyvezetője volt. (Felsmann Balázst Kóka János nevezte ki a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium vagyongazdálkodási részlegéhez.) A lap szerint az offshore vállalkozások egyike is Kóka-közelinek tekinthető, miután azt Lepp Gyula, Kóka sógora képviselte az adásvételi tárgyalásokon. A cég kézbesítési megbízottja Forgó Zoltán ügyvéd, az ő irodája látja el Kóka volt és jelenlegi cégeinek jogi képviseletét, felügyelőbizottsági tag volt a Kóka-vezette Elender komputercégnél, sőt Lepp Gyula jogi ügyeit is intézi. A ciprusi cégkivonatok szerint pedig a Corbeil Holdings (a Dataplex-Invest résztulajdonosa) egyik igazgatója Rácz Krisztián, az Elender egykori munkatársa és Kóka vitorláspartnere.

 

A föntebb leírtak nyilvánosan hozzáférhető adatok vagy közismert tények. Határozottan kijelenthető: ezekből nem következik az - az offshore lényege miatt amúgy sem állítható ilyen -, hogy Kókának közvetlen befolyása volna egyik vagy másik ciprusi cégre, és nem állítható továbbá az sem, hogy Kóka barátai őt kihasználva gazdagodnának meg.

 

Az azonban határozottan állítható, hogy egy magát komolyan vevő, a miniszteri felelősséget kellőképp átérző politikus nem kerülhet ilyen gyalázatos helyzetbe. Kóka akkor került miniszteri posztra, amikor az országnak már elege lett a sorozatos "etikailag kifogásolható, de jogilag valószínűleg korrekt" ügyekből, a "valószínűleg jogellenesen történt, de nem bizonyítható" ilyen-olyan szőkítésekből, a visszaosztásokból, a közeliekből, a csókosokból - NB. városszerte ismert simlisekből -, vagyis, összegezzük: ha Kóka komolyan veszi magát, akkor nem korábbi üzlettársát nevezi ki vagy bízza meg. Se ezzel, se azzal.

 

Nem tudni, hol élt eddig ez az ember, hogy nem érzett rá, nem lehet - ilyen abnormálisan feszült viszonyok között főleg nem - haverokat és korábbi üzleti partnereket kinevezni, mert attól a pillanattól kezdve még azok az ügyletek is gyanúsak lesznek, amelyek átlagos ügymenetűnek tekinthetők, hát még azok, amelyek korábbi partnereket hoznak üzletileg kiemelt helyzetbe.

Kóka János a fordított Orbán Viktor: míg Orbán többek között állami tisztségviselőből - párizsi nagykövetből -, bankelnökből dobott össze egy családi káeftét Tokajon, Kóka a korábbi privát szférát terítette a közéletben.

 

Amikor aztán nyilvánosságra kerültek az ügyek, már mindkettő ugyanazt mondta: Orbán úgy nyilatkozott, hogy perelni fogunk, Kóka pedig úgy, hogy perelni fogunk.

Orbán úgy nyilatkozott, hogy "ez egy lejáratási akció része, a koalíciónak nem tetszik, hogy erősödik a Fidesz".

 

Kóka úgy nyilatkozik, azért kapja a támadásokat, mert "a Fidesznek nem érdeke, hogy egy erős liberális párt legyen az SZDSZ-ből". Mint mondta, a már említett ügyvéd barát megteszi a szükséges jogi lépéseket, ő maga azonban nem kíván foglalkozni a cikkel, amelyet a már korábban beharangozott rágalomhadjárat részének tart, és legföljebb a honlapján most indított rágalomszámlálón találhatna neki helyet. (Itt hantaméter - Orbán, ott rágalomszámláló. Szinte mindegy.)

Nem jó válasz. Nem is ez volt a kérdés. Az a kérdés, hogy a magyar közélet pillanatnyi állapotában miféle távlatot sejtet, ha döntési helyzetbe hozzuk a korábbi üzleti partnert, majd rövid időn belül egy több szempontból exponált cég állami pályázaton nyer, az eredetileg kapacitásfelesleggel rendelkező informatikai cégnek, miután hirtelen állami partnereket is talált, csaknem hárommilliárd forinttal nő az értéke.

 

Senki nem állított semmiféle nyomásgyakorlást, csak a kérdés fogalmazódott meg: rendjén van-e ez így, és ép elmével remélhető-e, hogy a politikusi simlitől amúgy is kiütéses állampolgár mindezt simán lenyeli. Ez a kérdés, erre kellene hideg fejjel válaszolni.

Kovács Zoltán

ÉS