Nem vitattam, hogy Asha kiemelkedik a mezőnyből. De szerintem a mezőny - amióta én figyelemmel kísérem ezt a sportot, azaz úgy 1994-95-től - nagyon tömör. A húsdaráló valóban az. Kokkai és a többiek pedig sztem hivatkozási alap lesznek pár év múlva, hiszen Kokkai volt az első európai, aki bekerült a közvetlen élmezőnybe, Chyo, Tochiazuma és Kotooshu egyaránt látványos, sajátos és (általában) eredményes küzdőmodorral rendelkeznek (Főleg Kotooshu kötöttfogású birkózómozdulatai lenyűgözőek), Hakuhoból pedig még akármi is lehet. Mellesleg nem csak yokozunák lettek legendásak. Terao, Takamisakari, Toki, Kyokoshuzan sosem voltak esélyesek magasabb tisztségre, de küzdőstílusuk, vagy éppen külsőségeik miatt megmaradtak az emlékezetben.

Példa: Iharos Sándor sosem ért el semmilyen helyezést világversenyen, mégis a magyar atlétika legnagyobb legendája a mai napig is.