Én megértem a te felfogásod menetét, és hidd el nem áll szándékomban, hogy a saját magamtól tanúlt ismereteimet elfogadd tőlem. Nem ez a célom. Ez egy fórum amit sok más ember is olvasgat. Igy aztán én mindössze csak leirom a saját véleményem, és elolvasom másét is hogy azokból is tapasztalatot szerezek.
Én nem mondom hogy nincs igazad, viszont azt se mondom hogy mindenben igazad lenne. Sok féleképpen lehet értelmezni az élet lényegét és értelmét. Ez legalább annyira bonyolult, mint meglelni a rossz dolgokban a jót, vagy a jóban a rosszat. Te azt állitod hogy hiányzik belőlem az isten ismerete, ezért rosszúl mérlegelem és állitom mindazt amit állitok. Bekell valljam hogy nincs és nem tartozom egy valláshoz sem, mivel pogány vagyok. De ennek ellenére hiszek istenben, és hiszem hogy isten lelkiképpen gondolkodik. És mivel az úr a saját képére teremtette az embert ezért hiszem hogy az Úrral meghasonlani azt jelenti hogy én is lelkiképpen kell hogy gondolkodjam. .Azt mondod minden emberi döntés függ valamilyen ösztöntől, kényszertől, céltól, vágytól, elképzeléstől. Igazad van. Hiszen sokszor a józan eszünk ellenére az ösztöneinkre halgatunk, amit később vagy megbánunk vagy hálát adunk hogy inkább halgattunk az ösztöneinkre mint a józan eszünkre. Viszont ha adott a folyamat az emberben, hogy különböző befolyások mellett, többféleképpen dönthetünk,
akkor egyértelmű hogy a tanult emberi tapasztalat és értelem alapján döntünk hogy mi a jó, illetve hogy mi a nem jó a számunkra. Ha pedig ez a képpesége adott az embernek akkor kell hogy legyen szabad akarat. Te mindennek elennére mégis azt állitod hogy nincs az embernek szabad akaratból történő befolyása a tettekre. A te szemszögedből nézve igazad van, hiszen Isten megszámlálhatatlanúl sokféleképpen irta meg egyetlen egy ember útját. Téged pedig pontossan ez zavar. Akár a jót választod, vagy a rosszat, vagy ha testi érzelmek befolyása mellett is döntesz, te mindig tudod hogy Isten akár ezt akár azt választod is, alőre megirt forgatókönyv alapján, lessz az ami lessz. Lásd megértem hogy Isten álltal megirt élet alapján éljük az életünket. Viszont a bennünk folyton növő értelem, lehetővé teszi, hogy az Isten álltal előre megirt jó és rossz közűl mindig azt válaszuk amelyik a legjobb lehet az életben nekünk. Ha pedig az értelem lehetővé teszi a választás lehetőségét, akkor valóban szabad akaratról kell beszélünk. Előre megirt sorsról és életről beszélünk. Ha pedig előre kitalált és megirt, akkor te jogossan mondhatod, hogy hogyan lehetne jogos szabad akaratról beszélni? Ha nem érteném az Istent lelkiképpen akkor én is egyett értenék te veled. De mivel értem az Isten értelmének tetteit, ezért nem látom be a te igazad. Méghozzá azért nem mert Isten a legjobbat adta az embernek mint gyermekeinek. Megalkodta az értelmet, hogy dönteni tudjunk az életünk során, a sok előre kitervelt és megirt élet út közűl. Téged ez zavar, engem nem. Ugyanis ha nem terveli ki és nem irja meg az ember életutjait, akkor most erről nem kelenne beszélnünk. Az értelem és a szeretet az ami segit abban hogy mindig azt válaszuk ami a legjobb az ember számára. Azt hiszük mi emberek hogy értelmes lények vagyunk, és azt hiszük hogy kioktathatjuk az istent, hogy mit hogyan kellett volna tennie. Sokan vannak akik nem hiszik, hogy előbb az értelmet, a szellemmi energiánkat teremtette meg isten. Persze hihetetlen. De ha a villamos energiát veszük példaképpen, akkor látható az ami abból származik. Viszont villamos energia nélkűl nem lenne világitás sem. Hasonlóan van a testünk is. Előbb volt és lett a szellemi energiánk és csak utána testünk. Ezt a szellemet pedig elsősorban a gondolatainkra értem, amiből származik az értelem. Ha isten nem teremt gondolatokat akkor most nem lenne gondolat világunk. Az elme önmagában csak egy lédús löty lenne. Hogy mért hozom mindezt példaként fel? Azért mert a belénk ültetett gondolatok időről időre fejlődnek, majd fejlett értelmet bisztositanak egy napon. De csak időről idöre apránként. És mindaddig amig az ember nem érik meg, és amig elnem éri azt a fejlettségi szintet hogy isten szemében értelmes lénynek számitsunk, és mindaddig amig jó és rossz közötti dolgokat fejlett szinten megkülönböztetni nem tudjuk, addig isten irányitása alatt kell megélnünk tetteinket, és mindennapjainkat. Ez a korszak az ember számára olyan, mint a szülői felügyelet meletti meghatározott élet mód. Sokan a kezdeti stádiumban ezért érzik úgy hogy nincs is szabad akarat. Az ember mindaddig függ az isteni akarástól és ösztönöktől, amig elég fejlett nem lesz ahoz, hogy isten a maga útjára engedje. Nem a bibliából idéztem, hanem saját szellemi világom alapján az elképzeléseimet irtam le. A biblia nem embereknek irodott, és ez le is van irva ott. Ezért is idézek önmagamból. Ha ennyre bisztos vagy az állitásaidban, akkor azt is tudnod kell hogy a biblia kiknek irodott, ha nem az embereknek?/ János 10: 34, 35 / Arra is tudnod kell ez estben a választ hogy hol található az isten országa?/ Lukács 17: 20, 21 / És hogy vajon krisztusnak volt e teste a menybe menetele ellőt? Azt is tudnod kell hogy Isten milyen modon fogja megitélni az embert ha eljön az ideje? / ámos 5: 18 /És hogy mért teremtett jót és rosszat egyaránt?