"Éjjel mintha azt hallanám, hogy messze, valahol rám gondol valaki. Másnap elmegyek és meglátogatom. Belépek az ajtaján, körülnézek, a szobájában látom, hogy ott ül az asztala mellett, délnek fordulva, s valami okmányt olvas. Meglát, némán bólint, megrántja a kabátom ujját, hogy leültessen, majd így szól:" Ha már itt vagy, gyere és nézd meg ezt.'' Aztán kacagunk, mulatunk amíg az árnyak el nem tünnek a falról. Megéhezett, s lassan azt kérdi tőlem: "Nem vagy Te is éhes?" Hát nem boldogság ez? "

                                                                                           (Lin Yutang)