Elnézést, hogy úgy szólok hozzá, hogy nem volt türelmem az elejét gondosan elovasni - szigorúan "elméletben" szöveget szeretnék hozzátenni.

Nem véletlen, hogy számos vállalati vezető körbe-körbe jár cégek között, gyakran teljesen eltérő területen tevékenykedő vállalatok között. Ugyanis a szervezetvezetés, mint olyan, önmagában is létező terület - noha természetesen a vezetés mindig valamilyen környezetben, a vállalat szakmai területén folyik.
Vagyis nem teljesen elképzelhetetlen, hogy pártot is lehet vezetni ugyanezen "vezetéstan" alapján, ezért nem szabad eredendően elvetni a feltételezést. Mint a Bagó Zoltán-féle sztoriból tudjuk, a fidesz évek óta így működik. Ez egyrészt azt mutatja, hogy lehetséges így vezetni egy pártot, másrészt figyelmeztet arra a nyilvánvaló veszélyre, amikor a vezetés a politikát (a vállalat termékét) teljesen maga alá gyűri. Vállalatvezetési szempontból ez _súlyos hiba_, mert a szakmai szempontokat (*1) kisajátítja a vezetés. (Itt: vezetés = a vezetés folyamata + a vezetők. Ezt a fidesz esetében (is?) a konc gondos osztogatásával próbálják kompenzálni.)

*1 A "szakmai terület" a jelen esetben a politika. A párt politikát "gyárt". A vezetés akkor jó, akkor teszi hatékonyabbá, "jövedelmezőbbé" a pártot, ha a "gyártott" politika "piacképesebb", a választásokon többen "vásárolnak" liberális politikát. Ez azonnal mutatja a következő csapdát is: a populizmust. Továbbá az is nyilvánvaló, hogy a mániákus "kommunikálás" (minden párt részéről) egyre inkább megöli a politikát is - többször láttuk, hogy alapvetően nem politikát, hanem kommunikációt "vásároltak" az emberek. De, ha ezt elfogadjuk, akkor a pártokat ki lehet dobni, mert a politika-gyártás feleslegessé vált.

A politikai "vállalat" -a párt- speciális, mert lényegi szereplői nem "alkalmazottak", hanem "részvényesek", sőt, "apportőrök", akik szellemi teljesítményük egy részét a politika "gyártásába" fektetik. (A fidesz ezt a specialitás nyomja el, amikor a tagokat "alkalmazottként" kezeli.) A politikai "gyár" valószínűleg akkor igazán üzemképes, ha a részvényeseket nem alkalmazottként irányítja, hanem csak megmutatja (vagy tartja) az irányt (amelyet persze szintén nagyrészt az apportőrök határoznak meg), és a "legyártott" politikát (a vezetés, az alapszervek, és a tagok eladható(!) termékét) minél hatékonyabban sokszorosítja a szervezet érdekében, vagyis hasznosítja, és "eladja" a vevőknek. A "sokszorosítás" például egy tipikus példa a vállalat-szerű működésre - ha valamelyik alapszerv kidolgoz egy kérdésre egy jó megoldást, akkor azt az egész szervezetben hasznosítani kell. Ehhez nem politika kell, csak mechanizmus a jó termék kiválasztására (minősítés!) és a sokszorosításra.

Mindeközben éberen kell figyelmi a hibákra, különösen a vezetés túlterjeszkedésére és a csábító populizmusra. (A programot gyorsan átfutva úgy tűnik, hogy valóban vannak jelei a tervezetben a vezetés káros felpuffadásának - központi HR vezető választaná ki akár a helyi vezetőket? Ez így önmagában is minimum kétséges.)

Nem tudom, hogy lehetséges-e elkerülni ezeket a hibákat, elkerülni a pártok politikai kifakulását a kommunikáció ellenében, a pártelitek elszakadását a párt többi részétől, sőt akár az állítólag képviselt eszmerendszertől.

És persze ott van a mindennapi kérdés, amikor az elveket és a gyakorlatot valahogy össze kell hozni. Pláne egy koalícióban...

Szóval, ezt a fajta irányítást meg lehet próbálni, aztán vagy sikerül, vagy nem. Tehát biztosítani kell a kijáratot, ha nem válik be.

Uff.

Mindez természtesen nem azt jelenti, hogy én kókista lennék, vagy feltétlenül és biztosan jónak tartanám a vállalatszerű működés bevezetését - eleve nem vagyok párttag (máshol sem), csak általában rokonszenvvel figyelem az SZDSZ-t.

Csak úgy mondom, és közben reszelgetem a körmeimet...

G