Nos, tisztelem Nemeskürty Istvánt, mert amikor középiskolás voltam, az ő könyvei keltették föl az érdeklődésemet a történelem iránt. De most, hogy az egyetemi tanulmányaimnak lassan a végére érek, némiképpen átértékelve látom Nemeskürty munkásságát. A mohácsi trilógiája példul beleillett a "mindenről a romlott magyar arisztokrácia tehet" című marxista kultúrpolitikába. Amikor az Írószövetségben nem szavazták meg, azt a kommunista rendszerrel szembeni ellenállásnak tekintették sokan. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy Nemeskürty az lenne, csak arra akarok utalni, hogy az akkori magyar kultúrpolitikával nem ment szembe Nemeskürty. (Ezért kárhoztassa az, aki akarja, én nem fogom). Talán egyetlen munkája, a második magyar hadsereg pusztulásáról írt Requiem egy hadseregért jelentett eltolódást az akkori kultúrpolitikához képest, de mivel a második világháború nem az én asztalom, lehet, hogy ez sincs így. A Búcsúpillantás, amelyben némileg az uralkodó gondolkodással szembeni nézeteket fogalmaz meg, csak a rendszerváltás után jelent meg.

Visszatérve Nemeskürtyről, Klebelsberg Kunóra. Eredményeit senki nem vitathatja el, de tevékenységének voltak árnyoldalai is. Tény, hogy az általa építetett számtalan iskola tekintélyes része csak egytantermes volt, tehát a XIX. századi oktatási színvonaltól nem sokban különbözött, és hogy ebben változást, tetszik, nem tetszik, a kommunista rendszer hozott csak.

A környezetemben lévő oktatási intézményekből, (VII. kerület), megszűnni egy sem szűnt meg, összevonások viszont voltak. Ill. amennyiben oktatási intézménynek tekinthetőek, akkor egy óvodát bezártak, de ahelyett meg nyitottak egy újat.

a piramis a fáraó temetkezési helye

Én is így tudom...

A jobboldali Sosem volt pápák jegyzéke, és oklevelei nekem is meg van, de nem igen hiszem, hogy az a munka különösebb változást hozna az oktatásban, hiszen ha megnézed még lábjegyzetelve sincsen...