Egy tény: most már gőzerővel dübörög a nyílt diktatúra. Minden nap van legalább négy-öt hír, ami beindítja a vészcsengőket az agyamban, most már gyakorlatilag egyfolytában vijjog a vészjelzés.

 

Tegnap néztem Verest a tévében, aki kijelentette, hogy az Alkotmánybíróság hiába semmisítette meg az elvárt adóról szóló törvényt, a befizetett adóelőlegeket nem adják vissza. Hogy miért? Csak.

 

Hallgatom tegnap Gráf nyilatkozatát, hogy nem hozzák nyilvánosságra kik kapnak uniós támogatást. Elvégre mi közünk hozzá?

 

Ma pedig olvasom, hogy a hazai kisvállalkozások legfeljebb 3 %-a részesül az Eu-s pénzesőből.  A többieknek csak adóemelés jut.

 

A kormány nem támogatja a szakorvosi képzést, menjenek csak külföldre a fiatal orvosok, nekünk jók lesznek a bevándorolt afgán és vietnami orvosok is.

 

A kórházak ügyében még döntés sincs, de már lázasan szervezik a legértékesebb kórházingatlanok eladását.

 

A mai nap híre a tüntetőket felmentő bírói tanács felsőbb utasításra történt átszervezése. Ilyen utoljára az ötvenes években történt. Kész, vége, nincs tovább, nincs hova hátrálni.

 

Az országban nincs elég erő, hogy megállítsa ezeket, a külföld pedig most nem csupán szarik ránk, mint '56-ban, hanem még támogatja is ezeket a mocskokat. Mi a túrót lehet itt tenni??