A Biblia "belső jelentésének" megértése valóban fontos. A gyanúm azonban az, hogy amennyire megszűröd a jelentéshordozást könyvenként, nem a saját megértésed alapján teszed, hanem egy külső kinyilatkoztató személy által, azért dobálod ki a hitelre méltatlan iratokat, hogy a végül elfogadott könyveket hasonlóképpen vak hittel fogadd el, mint a keresztények az egész Bibliát. Vagyis szó szerint, meggondolás nélkül. Ez látható az általad leírt Lukács idézetből is (Ha valaki én hozzám jő, és meg nem gyűlöli az ő atyját és anyját, feleségét és gyermekeit, fitestvéreit és nőtestvéreit, sőt még a maga lelkét is, nem lehet az én tanítványom), amelyet szó szerint elfogadtál, pedig Jézus ezt egyáltalán nem mondta. Hasonlót mondhatott, amely belefér abba a "belső jelentésbe" amit Jézus megjelenít: "A ki inkább szereti atyját és anyját, hogynem engemet, nem méltó én hozzám; és a ki inkább szereti fiát és leányát, hogynem engemet, nem méltó én hozzám", de a Lukács féle megfogalmazás ellene mond ennek. Az "inkább szereti" és a "meg nem gyűlöli" között éles különbség van, és a szeretet tanítójának tulajdonított idézet nyílván Lukácsnál téves.

 

Az Ige azonban nem egy könyv. Az Íge, ha már arra célzol, benne van az életben, minden teremtményének az Istennek, úgy ha az Ígét akarod megismerni, akkor az életre kell odafigyelni. A Szent Könyvek egyike sem tudja az Ígét átadni, mivel pusztán holt betűk halmaza. Egy könyv az Ígéről beszélhet, de az életből tudod valójában megismerni.

 

Rátérve az asszony engedelmességre kötelezésére.

Pál apostol egyáltalán nem evangéliumi alapokra építve foglalta parancsba az asszony engedelmeskedését, ahogyan azt te vélted a hozzászólásodban. Pál nem is ismerte az evangéliumokat, ráadásul egyértelműen meg is fogalmazta, miért tekinti az asszonyt alacsonyabbrendűnek mint a férfit, és ezt Mózseből vett tanítással támasztotta hibásan alá:

1 Tim 2,14:

És Ádám nem csalattatott meg, hanem az asszony megcsalattatván, bûnbe esett

 

Hogy ti közöttetek működő kapcsolat volt 36 éven keresztül, ez egész biztosan a köztetek működő valódi megértés eredménye, nem pedig az asszony mindenben való engedelmeskedésre kötelezésének az eredménye. Mivel a férj uralkodása az asszonyon az átok, egész biztos, hogy nem az uralkodás megvalósítása tette tartóssá a kapcsolatotok:

1 Mózes 3,16:

Az asszonynak monda: Felette igen megsokasítom viselõsséged fájdalmait, fájdalommal szûlsz magzatokat; és epekedel a te férjed után, õ pedig uralkodik te rajtad