Viszont nem erről beszéltünk, hanem az engedelmesség értelem és gondolkodás korlátozó szerepéről, amely pont az által áll elő, hogy kivonja az ember kezéből  a döntés és választási lehetőség jogát.

Nem propagáltam az érzés nélküli értelem feljebbvalóságát soha.  Igen fontosnak tartom, hogy az értelem és az érzés összhangban tudjon működni, mert a meghasonlás megosztottságot és valamelyik oldal korlátozását teremti meg.

Pál nem a száraz racionaliítás ellen támadt, hanem minden értelmes dolog ellen, ami vitatni meri az ő igehirdetésének tartalmát, valamint nem engedelmeskedik a tanításainak. Arra például soha sem hívta fel a figyelmet, hogy  érzés nélkül, mindent pusztán az ész oldaláról megközelíteni az veszélyes lenne. Számára nem is volt fontos, mert minden módon engedelmességre igyekezett kötelezni a híveit, annak pedig a gondolkodás és bölcsesség bármilyen fonrmában inkább akadály volt előtte, mint követendő feladat.