hadd kérdezzek én is valamit!

Milyen érzés belegondolni (a te felfogásod szerint), hogy pár évtized múlva már nem fogsz létezni? Építed az életed, egzisztencia, karrier (ha nem, bocs), minden kutyafüle, és egyszer csak fuccs...meghalsz. Nem hiábavaló mindez? Nem érzel így kurvanagy ürességet, céltalanságot?