Ján Sokol pozsony-nagyszombat megyei érsek mai közleményében először ismerte be, hogy a letűnt rezsimben többször találkozott a kommunista titkosrendőrség

(StB) tisztjeivel. Eddig több alkalommal cáfolta ezt a tényt.

Néhány napja azonban az egykori csehszlovákiai belügyminisztérium levéltárából olyan dokumentumok kerültek elő, amelyek egyértelművé tették, hogy a főpap az elmúlt század nyolcvanas éveiben jelentéseket írt a Rómában tevékenykedő Ján Korec szlovák püspökről, más emigráns és odahaza tevékenykedő papokról. Valószínűleg  Duray Miklósról, a Szlovákiai Magyar Jogvédő Bizottság akkori vezetőjéről is.

Mai közleménye szerint a titkosrendőrség tagjai kényszerítették ki,  ezeket a találkozókat, amelyeken állítása alapján sosem közölt tudatosan a római katolikus egyháznak, a papságnak és más polgároknak ártó tényeket.

– Minden esetben igyekeztem elterelni a tartótisztek figyelmét a lényeges dolgokról – közölte az érsek, aki  néhány napja azt állította, hogy nem ismerte Duray Miklóst, ezért róla sem jelenthetett.

Ján Sokol mai közleményét azzal zárja, hogy tiszta a lelkiismerete, mert a kommunista üldöztetés nehéz éveiben is mindig hű volt az egyházhoz, a szentatyához, sosem ártott sem oltártestvéreinek sem más polgároknak. Bejelentette azt is, hogy a mai állásfoglalásával válaszolt minden olyan dokumentumra és kételyre, amelyek a kommunista rezsimben kifejtett tevékenységével kapcsolatosak.

Az érsekről eddig csak annyit tudtak a szlovákiai Nemzeti Emlékezet Intézetében (UPN), hogy 1972-től a titkosrendőrség jelöltként tartotta őt nyilván, majd 1989 elején ügynökként szervezte be. Pozsonyi dossziéja a rendszerváltás után eltűnt.

NOL