No, ma szembesültem a vizit-díjjal. Úgy gondolom, hogy nem tanulság nélkül való ez a szembesülés. Ideírom, hátha valaki illetékes felfigyel...
Nejem elkövette azt a balgaságot, hogy részleges izomszalagszakadást szenvedett a jobb vádlijában szombaton, aminek következtében majden járóképtelen. Mivel nem tudtuk, hogy mi a baj (achillesz in szakadásra vagy trombózisra gyanakodtunk), ezért a baj megtörténte után azonnal bevittem a váci kórházba. Hét vége lévén semmi gond nem volt (az az 1000 Ft, amit fizettünk, hál'Istennek nem verte földhöz a büdzsénket).
Nos, ma vissza kellett menni... Erről írnék néhány gondolatot.
- Valami nagyokos kitalálta, hogy mielőtt valaki kifizeti a pénztárban a vizitdíjat, előtte jelentkezzen a kartonozónál, ahol feljegyzik az adatait, és a számítógépes rendszerben bejegyzik hogy hová kell mennie (azért, hogy aki fogadja a beteget, az már tudja...). Csak utána lehet fizetni.
- Ha egy nap 23 helyre küldik, akkor 23-szor kell ezt megtennie (a vizitdíj csak egyszer fizetendő).
- Több, mint két órát álltam sorba a kartonozónál a nejem helyett, aki képtelen volt 5 percnél tovább állni. Érdekes kérdés, hogy mi lett volna, ha nem kísérem el?
- Természetesen a magyar magaskuttúra szokásainak megfelelően nem alakult ki két (mert csak ennyi kartonozó ablak volt először nyitva), majd három sor, amelyben az emberek nem egymást taposva kivárhatták volna, hogy sorra kerüljenek, hanem zutty, neki az ablakoknak, üvöltözve, lökdösődve, káromkodva 200-as vérnyomással. Az erősebb "beteg" előbb jut kartonhoz... Egy kigyúrt bőrfejű, szőke - nyilván súlyos beteg és rendkívül siető - babája így meglehetősen hamar előre keveredett valahogyan....
- Nagynehezen odaértem (mondom, két óra!) az ablakhoz, ahol egy megtört szemű ügyintéző kért elnézést, hogy picit várni kell, mert a rendszer még nem ready (ezt nem így mondta). Kb. 40 másodperc után nekilátotott begépelni a nejem TAJ-számát... Úgy megemlítettem neki, hogy azért itt az informatikai rendszerrel nem lehet minden rendben, hevesen és helyeslőn bólogatott...
- Természetesen időnként felhangzottak Gyurcsányt és Molnárt "éltető" horkantások... Amikor felvilágosítottam őket, hogy ehhez a kuplerájhoz, idiotizmushoz ezeknek az emlegetett uraknak közük nincs (ők csak a vizitdíj szedését rendelték el), általában csönd lett.
- Érdekes módon, senkinek sem a vizitdíjjal volt problémája.
Vannak olyan érzéseim, hogy:
- Nem a pénzkifizetés a kritikus.
- Ez az egész feltárja azt az iszonyatos káoszt, ami az egészségügy szervezettségét és informatikáját jellemzi (ki tudja hány milliárd ment el erre a célra).
- Nem értem, hogy miért nem egyformák a TAJ kártyák (az enyémen van vonalkód, a nejemén nincs), miért nincs mindegyiken vonalkód, és a vonalkódolvasót miért nem lehet rendszeresíteni a kartonozásnál.
- Határozott érzésem, hogy sokan tudatosan rájátszanak a lakosság kényelmetlenségeire, egyrészt politikai megfontolásokból, másrészt, hogy leplezék a saját szervezetlenségüket...
|