A mindenható fogalma a világ énközpontú megközelítéséből származik, amelyben vágyódik az elme minden dolognak a birtoklására. Ennek a hatalomnak istenített változata egyszer a mindenhatás.

Figyelmen kívül marad a semmitható, a féligható, az összevisszaható fogalmak, valamint annak felvetése, hogy mindezek mikor, milyen mélységben érvényesülnek, mekkora rendet vagy káoszt hoznak létre hatásukkkal,  és szüntetnek meg hatásukkal, mekkora területet foglalnak át ráhatáskor, a mindenhatás valójában sohasem egyszerre történik, hanem területenként és időnként függő módon, mitől függő módon, stb. A hatókör meghatározása, azon belül mi mindenre való hatás, továbbá hányféle módon való ráhatás lehetséges.

Továbbá figyelmen kívül marad azoknak a  kérdéseknek megválaszolása, hogy hány mindenható van, hogy aki képes  hatni a mindenre vajon akar is-e hatni, szóval az egész mindenható fogalom, csak az éretlen elme kábításához elegendő.

Az örökkévalóság teljesen elméleti fogalom. Mivel csak JELEN létezik, amely változik, a kezdet és vég csak ennek a JELENNEK valamilyen folyamatának keletkezéséhez és megszűnéséhez tud kötődni, kiragadva a változások megméréréshez egy látszólafg fixnek és változatlannak tűnő pontot. A végtelenben ugyanolyannak és állandónak tekintett fix (előszeretettel választott anyagi) pontot tekinti a megcsalt elme örökkévalónak.