Olyan jól indult ez a nap. Nyert a kedvenc színészem, sőt az egyetlen színész, híresség, aki nálam képes felvenni a versenyt a jó nevű pelotonnal.

Utána a drága Benito, épp Ullrich sajtótájékoztatója, és a sejtetett visszavonulása kapcsán gyorsan előkapta Josebát, hogy kifaggassa a terveiről.

 

 

Aztán minden rosszra fordult, mert Ullrichnak eleg elett az egész cirkuszból és bejelentette a visszavonulását.

 

Nagyon sok boldogságot kívánok neki. Kívánom, hogy a segítségével legyen elitcsapat a Volksbank. Kívánom, hogy legyenek boldogok Sarával és neveljenek sok aranyos gyereket.

 

Mindenekelőtt azt kívánom, hogy derüljön ki az ártatlansága, hogy azok akik megbántották, térden állva kérjenek bocsánatot tőle.

 

Hiányozni fog.  Tudjátok, hogy én sem az Armstrong, sem az Ullrich rajongók táborát nem gyarapítottam, de mindkettőjüket nagyon tisztelem, és őket tartom a sportág elmúlt időszaka legnagyobb alakjainak. Nem tudom máshoz hasonlítani őket, mint a sportkocsikhoz. Minden nagy gyár készít sportautót, ott van az elegáns Aston Martin, az excentrikus Jaguár, a lendületes Mazerati, de mindenki tudja, hogy a sportatuók vetélkedése a Ferrariról és a Porsheról szól. A megbízható, bivaly erős ezüstösen csillogó Porshe, vagy az öntörvényű, szélsebes piros Ferrari az, ami minden autórajongó álma, a többieknek csak úgy van értelme, ha ehhez, vagy ahhoz mérik magukat. Jó darabig üres és szürke lesz az a világ amelyben már nem száguldnak ott az országutak császárai, még akkor is, ha az én kis suzuki vitaráim - két kivétellel - még szorgalmasan nyűvik magukat fölfelé a domboldalon.