Kedves takarito

 

Neked nem ügyvéd véletlenül a polgári foglalkozásod?

Ugyanis reménytelen helyzetekből is macskaügyességgel próbálsz kikecmeregni.  :))

 

"Empátia abból hiányzik, aki hihetetlennek tartja az elrabló nő reakcióját.

Utaltam a hazugságától konfliktusba került ember ésszerűtlen viselkedésére, de ezt átugorva továbbra is hajtod a történet értelmetlenségét. "

 

Erre reflektálva elég ha ideidézem álommókusnak írt válaszomat:

 

Azt hogy nem értem a logikáját azt nem a történetre mondtam, hanem

takarito által tett      "Ha a szeretet játszotta volna a főszerepet, akkor az anya érzései döntötték volna el a szituációt, tehát a gyermek az elrablója kezében maradt volna."   kijelentésére, mert az egész egyszerűen egy logikai nonszensz.

 

És engedelmeddel ezt a véleményemet továbbra is fenntartom.

Ami pedig az empátia kérdését illeti én igazán empatikus léleknek tartom magam,

olyannyira hogy még ezt az egyébként tényleg pszichopata reakciót is kész voltam

elfogadni, de csak azzal az egy kikötéssel hogy a bírói itélet után nem történik

kiegyezés. És itt kiegyezésen nem csak az általam költői túlzásként tett baráti

kapcsolatfelvételt értem. Én viszont olyan konfliktusmegoldást kértem tőled

ami nem csak a tárgyalóasztalnál, hanem a békekötés után a fejekben is megtörténik. Márpedig ennek a feltételnek a próbáját továbbra sem állja ki a

történet, csak abban az esetben hogyha nem a bölcsességé, hanem a megbocsátó

szereteté a főszerep. Ennek a ténynek a megindoklása pedig már jól követhetően kiderült a 218-as levezetésemből.  Akkor most egyezzünk ki azzal hogy a történet

valós, tekinthetjük példázatnak is, viszont nem a bölcsesség, hanem a megbocsátó szeretet példázata.

Ami a második történetet illeti az már sokkal jobban sikerült a feltételek teljesítése

szempontjából. Persze azért ennek a történetnek is van gyenge pontja. Mégpedig

az hogy kissé unalmasra sikerült mert túl könnyű volt a bölcs vezérnek egy az övénél

sokkal kisebb bandára hatást gyakorolnia. Úgy szerintem sokkal izgalmasabban alakultak volna az események hogy ha teszem azt a japán Yakuza tagjaira kellett

volna nyomást gyakorolnia.  :)))

Számomra az a tanulsága ezeknek a történeteknek hogy vagy sántítanak vagy

csak bizonyos feltételek teljesülése esetén teljesítik az elvárásokat. Csak azt nem értem hogy miért éppen a közel-közép Kelet ami pedig legendás a keleti bölcseiről nem tud megbírkózni napjaink konfliktusaival?