Elismertem elfogultságomat, de ugynakkor korádban is tuodm tartani.

A te elfogultságod viszont még mindig szélsőséges. A szent és sérthetetlen - amit persze sohasem álíltottam - azért igen messze van a kommunista terroristától, amit viszont te álíltottál.

Ami az egyik oldalon terrorista, az a másik oldalon hős, partizán, felszabadító. Nézzük csak a francia maquisard-okat a második világháború idején.

Azért kuncogok itt magamban, mert a jobboldal megint saját magával keveredik ellentmondásba. Most, ugye, teljesen midnegy, hogy egy bukott politikus demagóg dumájának a hatására, de a szélsőséges radikális jobboldal számára a jelenlegi kormány illegitim, tehát minden, még az utcai harc is meg van engedve ellenük. Megismételve, hogy egy teljesen hibás helyzetfelismerésen alapul, de ez a hozzáállás teljes mértékben rokon Che Gueveara felfogásával, miszerint a dél-amerikai országokban - a legtöbbjükben abban az időben katonai junták váltakoztak rövid ideig kormányzó polgári kormányokkal, de főleg egymásssal - illegitim, a népeik érdekeit valóban maximálisan figyelmen kívvül hagyó, az emebreket sokszor majdnem középkori állapotban tartó hatalom volt, amely ellen valóban teljes joggal lázadhattak volna. Guevara történelmi tévedése ott volt, hogy azt hitte, a forradalmat ki lehet erőltetni, robbantani mesterségesen, külső hatásra. Ez nem működött. Viszont aki elítéli Che Guevara forradalmi hevületét, annak nemigen van erkölcsi joga ugyanezt a hevületet egy másik, szerinte legalábbis hasonló helyzetben "érezni".

Che Guevara volt, korát messze megelőzve, az egyik első antiglobalista abban az értelemben, hogy a "nemzetközi finánctőke" - akkor még persze elsősorban amerikai tőke - globalizáló, régi-új gyarmatosító törekvései ellen próbált harcolni. A szeme előtt talán egy olyan egységes Latin-Amerika lebegett, mint Kossuthé előtt a Duna-menti népek föderációja.