Az a gondom veled is, hogy te is az egyik szélsőség felé húzol; most a nem politikai paletta szereinti szélsőségre gondolok, hanem az egyoldalú vélemények elfogadása, illetve a más gondolatok elutasátása terén jelentkező szélsőségességre.

Én soha nem álíltottam, hogy a jó és a rossz harcol egymással, hogy az ártatlanság áll szemben a bűnnel. Ilyen nincs is a politikában.

A többség viszont vagy az egyik, vagy a másik pólussal azonosul, és totális szelekció működik: a végén az ellenfél - ellenség - minden megnyilvánulását eleve rossznak, gonosznak, bűnösnek tekintik, és ezzel áll szemben a saját oldal, mint az igazság és a jó védelmezője. Ilyenkor minden meg van engedve, a saját aljasságokat nem vesszük észre, szemet hunyunk, a másiknak a legkisebb botlásából, tévedéséből, uram bocsá, még az erényeiből is égbekiáltó bűnt faragunk.

Ilyen helyzetben nem lehet értelmesen vitatkozni, mert ha valakinek egy kérdésben ellentmondasz, akkor azonnal valami másról kezd beszélni, hogy "igen, de Orbán (Gyurcsány) meg..." Egyszerűen értelmetlen, irracionális lesz az egész.