Kedves tündi-bündi!

 

Okawana szigetéről nem tudok semmit, igazság szerint azt sem tudom, hogy hol van. (Sőt, a neten sem találtam róla semmit).

 

A zenére visszatérve, gyerekkoromban én is hallgattam Bon Jovit, Guns N' Roses-t, de ennél továbbnem mentem.

 

Hát, én ezeket már anno is messze elkerültem :-)

 

Ja, egyébként a félreértések elkerülése végett. Én a metált, mint stílust abszolút nem szeretem.

 

Egyes zenekaroknál vannak zeneileg (vagy éppen mondanivalóban) érdekes kezdeményezések - de ezek is inkább már kifele lépgetnek a metálból (valszeg úgy van, hogy onnan indultak, aztán kinőtték). De még ezeknél is az a helyzet, hogy a körítést, a tökös/kemény/elborult/fekete/koponyás/haláléletérzés/gyűrűkura designt egészen egyértelműen a szánalmasnak tartom.

 

Amennyiben a gagyit - az életpótló, képmutató  panelegyéniségeskedés  szánalmasságot sátánnak tekintjük, akkor egyetértek. Ezek bizony nem király dolgok. Ettől függetlenül a metál zenéket alkotók maguk is csak emberek, jó és rossz tulajdondásgokkal, és a jó és rossz dolgok is kiütköznek a zenéjükből.

Ugyanúgy, mint más zenei stílusoknál, vagy az élet bármely megnyilvánulásában.

 

P.S.:  Bocs a metált kedvelőktől.