Honnan tudni, hogy egy embernél mi a jó?

 

A jó és rossz tudása az egyénnél a SAJÁT örömein és bánatain, gyömyörein és fájdalmain kellene alapulni. A környezet alakító hatásainak következtében ezt már korán felcseréli az ember külső elvárások, szabályok, értékek és normák követésével, amelyhez igazodva határozza meg a  jót és rosszat.

Ez a gondolkodás nélküli elfogadás vezet azokhoz a téves hitvallások, eszmerendszerek, tekintélyek elfogadásához, amelyek felkínálják a lusta elme számára a "mindenkinek jó" és "mindenkinek rossz" hamis elvét.

 

A jóság sugároz az emberből, vagy csak a szeretet?

 

Ha a jóságot látjuk sugározni, akkor valószínúleg egy elvhű mesterkélt magatartás látszatát látjuk rajta tükröződni, amelyik ebből a "mindenkinek jó" elképzelésű elvek alapján alakított ki. Mivel "jóság" tulajdonság nincs. Ha a szeretet sugároz, az azért más, mert az belső ösztönzésből fakad, és ha őszinte, akkor az a cselekedetekben is meg tud jelenni.

 

Az adakozás ha "jóságból" fakad, akkor az (vallási, erkölcsi, tekintélyvágyból fakadó) elvárások mintája szerint cselekszik az ember. Ha azonban a szükségletek megértéséből, akkor csak a szeretet tud indítani valódi adakozásra, különben elfordul az ember.

 

Figyeld meg, a "jóság" fogalma Jézusnál elő sem fordul. Pál, aki nem értette meg az emberi természetet, és a bölcsesség szeretetét alaposan háttérbe szorította, a "jóság" félreértelmezett fogalma gyakran is szerepel.