Arra gondoltam, hogy ha a legrosszabb használatából indulunk ki, amelyben a "jót" külső szabályok és törvények határozzák meg, a "jóság" pedig az ezek batartásának rutinszerű eljárását, akkor egyáltalán nem  lehet tulajdonság, mivel azokra nem kellene törvényt elrendelni. Az ezen a módon betanított  képzett tulajdonságot nevezhetünk "jóságnak", de ez rendkívül  mesterséges tulajdonság lehetne.

Ha a "jó" helyesebb használatát veszem alapul, amelyben az egyén önmaga képes meghatározni mi neki a jó vagy rossz, akkor lényegében mások megértetésének a kedvéért alkotott értelmezési csoportosítással találkozunk, amelyben a jó szintén nem tulajdonság, hanem tudatos kategória.

A "jóság" végül azon cselekedetek csoportosítása alapján kimondott besorolás lehetne, amelyben a megítélt személy tulajdonságait a cselekedeteinek alapján kategorizáljuk be, azaz másokhoz való viszonyulásainak összessége alapján a tulajdonságait a "jóság" gyűjtőfogalommal nevezhetnénk néven.