A JÓSÁG nem érzésmechanizmus. Nincs is ilyen "érzés". Olyan érzés van, hogy szeretet, az vezethet olyan cselekedetekre, amelyet mások jóság fogalma alá sűríthetnek. De ugyanezt szeretet nélkül is el lehet érni, pusztán az ész számításait követő cselekedetekkel. Tehát aki annak ítéli az ember jóságát, az mindig egy másik fél, és a kapcsolat hatásának felméréséből következik ez a minősítő (értékelő) ítélet. A jóság tehát egy viszony, kapcsolat jellemzése, attól elszakítva értelmetlen fogalommal állunk szembe, ami inkább félrevezeti az elmét.