Igen, a kulcsszó valóban a szabadság.:)
Nem akarom védeni a segélyből élőket, de más okai is lehetnek (eü. problémákon kívül) , ha valaki nem műveli a földjét falun. Mifelénk elég nagy területek tartoznak a házakhoz, ezeket senki nem bírná felásni, tehát a szántásért fizetni kell, a magokért, palántákért is. És ha aztán jön egy nagy szél, vagy hosszú eső, vagy aszály, akkor még annyi sem jön be termésben, mint amennyit valaki belerakott. Talán az ettől való félelem is visszatart némelyeket.
Érdekes, én Bp-en születtem, igaz, kertes házban, de nekem mégis a biztonságot jelenti a föld. Mert valamit akkor is tud teremni, ha az ember szinte semmit nem tud csinálni benne. Például tavaly nem tudtam időben bekapálni másodszor a kukoricám egy részét, ezért itt hatalmasra nőtt a gaz, főleg disznóparéj és muhar. A kukorica mégis termett, alig lettek kisebbek a csövek, mint ahol rendesen műveltem. Viszont rengeteg muhar- és paréjmagot tudtam gyűjtögetni, imádják a fürjecskéim, a többi gyomrészt meg bekomposztálom.
Nekem sokszor az orrom alá dörgölik, hogy negatív a gondolkodásom, de éppen a kert az, ahol nem az. Persze, biztos másképp látnám a dolgot, ha többtagú család élelmét lenne muszály kitermelnem, mert akkor bármi kis gubanc felboríthatja a terveket. De én a kertben mindennek tudok örülni, kivéve a krumplibogarakat, mert azt nem eszi semelyik állatom.:)