"...valamilyen szempont szerint mégis lehagyták arról..." - üzletpolitika, mind a kiadó, producer, és bizony Robi bácsi is benne van a bizniszben (de ezzel semi bajom, másképpen nem lehet fenntmaradni ennyi éven át, gondoljunk csak bele 25 év alatt hányszor formálódott át a zeneipar, és hová tart ma is? Hol van mostanában az ilyen zenékre nagy igény? /sajnos kicsi a tábor/ A Cure csodálatos, hogy közben maradhatott nagyrészt a stílusánál, miközben soha nem a nagyközönségnek szólt, leszámítva pár slágerré emelt dalt. Ezért, és ilyen minőségben bizony keményen, és ugyesen, átgondoltan küzdenie kell, a hasonló negyed évszázados zenekaroknak).

Gondolom ha az lenne a tendencia, hogy a Cure rossz B-Sideokat tesz fel a kislemezekre, akkor a rajongók nem lennének ennyire elszántak. Jó példa erre a TC album 11-14 szám a 20-ból a CD kiadásokon. Lehet neked sem lenne ekkora gyűjteményed akkor, legalábbis nem hallgatnád olyan gyakran a maxikat. :D

Márpedig a kislemezek, ha sikeresek, akkor elég szép bevételt hoznak, mivel majdnem mind elkel, és mindezentúl a slágerszám mellett tartalmaznak egyéb toborzó számot is, mi folytán aki eddig nem ismerte, talán érdeklődő, és később talán rajongó lesz, a rajongó meg tisztában van vele miért veszi meg, és akkor már veszi a nagylemezt is. Brilliáns taktika.

Az 'Untitled White' albumról: túl spontán lemez, de nem a 80-82-es taktikával a hangzás terén, jobb lett volna picit csiszolgatni, mert így elég bifsteak. Nem csak egy producer csere kellett volna, hanem másik stúdió, a Geffen hangzása qvára nem egyezik a Cure hangzásvilágával. Értem, és érzem én mit akartak elérni, de ha már ilyet akarnak, akkor miért nem b...ták ki a stúdióból a digitális jelen helyzetben('fos') techikát, ilyen 'együttjátszásos' esetekre csöves cuccok kellenek, kellettek volna!