Felénk is  hasonló jelenségek vannak. Szerintem a házikertek fele megműveletlen, ezek egyrésze pedig olyan szinten, hogy a gazt sem vágják le. Én is találkoztam olyan idős emberekkel, akik rendszeresen művelték kertjeiket. Életkortól és tapasztalattól függetléenül nyitotttak voltak mások felé, nem szégyeltek tanulni másoktól. Ugyanakkor vannak akiket a kényszer, a szegénység sem visz rá kertművelésre. Könnyebb segélyből, támogatásból élni, mert a kerttel munka van. De ez egy másik téma.

Nálam sem értik, miért jöttem el a nagyvárosból. Bár én kettős gyökerű vagyok. Vidéken születtem, nagyszülők mellett, "kertben " nőttem fel, majd Bp-tanultam, éltem, onnan jöttem vissza.

A kertészkedő ember egy külön "állatfajta", és én azt hiszem náhányunkkal ebbe tartozom.  Voltaire így összegzi az életét: " Sokat olvastam, és csak bizonytalanságot, hazugságot meg fanatizmust találtam. Csaknem olyan okos vagyok - ami a lényeget illeti -, mint amilyen csecsemőkoromban voltam. Most már inkább palántálok, magot vetek, hogy szabad legyek."