Kedves ivx77!

 

A jóság és szeretet Isten leglényegibb tulajdonságát jelölik. Ez az az  érzés aminek

a segítségével Isten kommunikál az emberrel.Azonban ezek a tulajdonságok

sem érnek önmagukban semmit mert hiába ezek az érzések az emberek

legnemesebbikei ha azok a legjobb emberek halálával ugyanúgy elvesznek.

Aki azonban egyszer átéli azt hogy milyen érzés az valakit igazán önzetlenül

szeretni, és itt a szeretet szó nem tévesztendő össze a szerelemmel mert az már

egy bizonyos fokú önzést feltételez, az átélheti a végtelenség érzését. Ehhez

tényleg azonosulni kell a megdobnak kővel dobd vissza kenyérrel elvével és

amíg nem tudunk szakítani azzal a természetes emberi reakcióval hogy aki

utál minket azt ne utáljuk vissza addig ezt az érzést nem fogjuk megtapasztalni.

Hisz ennek a lényege pont ennek a gyűlöletláncnak a megszakítása ami az

emberiséget már ősidők óta sújtja. Azt el sem tudom mondani hogy az milyen

felemelő érzés hogyha én úgy érzem hogy engem például jogtalan sérelem ér

akkor ne düh vagy legalábbis egyébként jogos dac legyen a válaszreakcióm

hanem képes vagyok szeretettel fordulni az engem megbántó ember felé.

Ezt persze nem könnyű megtenni, nekem is sajnos csak ritkán sikerült,de

Amikor nagy ritkán képes vagyok rá akkor az olyan eufórikus élménnyel jár

hogy olyankor úgy érzem hogy lelkem kiteljesedik a végtelenben. Az ezzel

való kísérletezést egyébként ajánlom minden fórumtársamnak legyen az

te- vagy ateista, garantálom hogyha valakinek ezt sikerül szívből őszintén

megtenni akkor az eredményben nem fog csalódni.