Valóban, mégha a Japanese whispers- t alkotó kislemezek nem is szerepeltek olyan fényesen sem a rádiós listákon sem pedig a megzavarodott orthodox gruftiek körében (akik a Faith -en és Pornography -n szocializálódtak.)

Újúj! Újabb gumicsont: gruftiek. (Biztos ez is unalomig lett beszélve, úgyhogy ugorjunk!)

A Cure -nál a kislemez B-oldalak valahogy tényleg rendezettebnem tűnnek mint mondjuk a Banshees -nál. Náluk néha az az érzésem, hogy basszus itt a sláger ( A-side), kellene valami a B -oldalra. Gyerünk Budgie, püfölj valamit, van rá 8 stúdió-óránk. Ha a Cure B -sideokat hallgatom időrendbe, valamilyen kapcsolatot vélek felfedezni, ha mást nem: látom a fejlődést illetve a zt a szándékot, hogy azok a dalok is az albumra íródtak de valamilyen szempont szerint mégis lehagyták arról.

A Wild mood -nál kifejezetten jók a B -oldalak.

A Head on the door esetében az 'Exploding boy' pöpec szám, mégha popos is.

Kiss me esetében 'Breathe', 'A chain of flowers' illetve a kedvenc 'Snow in summer'.

Disintegration -nál 'Babble' zseniális.

Wish -nél: 'This twilight garden' , 'Play', 'The big hand', nyugodtan az albumra tehették volna.

A 2004 -es THE CURE esetében a 'This morning' nagyon jó (az albumról egyébként az 'Anniversary' a kedvencem), a 'Why can't I be me' illetve a 'Your god is fear' kicsit gyengusnak tűnik ebben a formájában (az együttjátszás miatt kerülték az utólagos soksávozást, így nem cicomázták túl a dalokat, pedig ezekre ráfért volna).

A legutolsó sorlemez (Cure) is biztos ki lett már vesézve általatok. Nekem némelyik szám túl puritánul szólal meg (gitárok balra illetve jobbra panorámázva kicsit zavaró, nem tűnik túl dinamikusnak az egész)Aztán van egy-két olyan szám, ami így is jól hangzik ('Labyrinth' illetve 'Us or them'). Mindenesetre meghallgatnám ugyanezeket a számokat egy másik producerrel is.

 

 

NE HARAGUDJATOK! MOST TÉNYLEG ELMEGYEK SZUNDIKÁLNI, 6.25 -kor kelek.

ÜDV: András