vimester
2007.02.20
|
|
0 0
169
|
Kedves ivx77
Azt mondod hogy a kereszténység kívülre teszi Istent. Szerintem meg nem.
Az a helyzet hogy nagyon sok téves sztereotípia kering a kereszténységről.
Valóban, egy ateista számára az a tapasztalat mikor egy templomba belép
hogy ott agymosott hívek mormolnak idegennek ható szólamokat mikor
Istenükhöz imádkoznak. És ez a tapasztalat részben meg is állja a helyét.
Mielőtt a hívek megdobálnának előtte megpróbálom kifejteni hogy mire
gondolok ezzel kapcsolatban. Amikor a kereszténység kialakult csak nagyon
kevés igazi hívővel bírt az egyház. Ezek között említhetném az apostolokat
meg az evangélistákat meg a hívők egy szűk körét akik valóban tapasztalati
úton jutottak el Istenhez. Egész egyszerűen ők mentálisan alkalmasak voltak
az Ige befogadására. Hogy ez pontosan mit jelent azt megpróbálom később
kifejteni. Szóval ott tartunk hogy van pár tucat igaz hívőnk,de vajon mit
kezdjünk a néptömegekkel akik mentálisan éretlenek,így az igaz Ige befogadására
is alkalmatlanok. De hát egy igazi vallás beindításához néptömegek kellenek
és mivel lehet egy vallás mellé néptömegeket állítani mint csodák bemutatásával.
Már pedig a csodákkal nem lehet igazi híveket szerezni csak olyanokat akik
nem a hit erejében bíznak hanem a csodáknak. Ezeknek a csodáknak a
haszontalanságáról Ati356-nak már beszéltem amikor példának hoztam fel
hogy mikor Jézust a keresztfához hurcolták akkor már senki nem emlékezett
a csodákra. És mind a mai napig egyfajta csodavárás figyelhető meg a hívek
1 részének körében. Ezek azok a hívek akik nem igazán a szeretet erejében
bíznak hanem egyfajta csodatevő tekintélyelvű Istenben. Ezek azok a vasárnapi
hívők akik minden vasárnap 10órakor megjelennek a templomban ott szép
sorban elmormolják a szentenciákat aztán hazamennek kiszúrják a haragos
kocsijának a kerekét és megmérgezik a szomszéd kutyáját mert éppen
belegázolt a veteménybe. Te valami ilyesmiről beszélsz amikor a szeretetről
a vak hit jut az eszedbe. Már pedig a Szeretet nem ilyen és nem is olyan
amiről mmonitor beszél aki azt hiszi hogy a szeretet csak azért van hogy
engem szeressenek. A Szeretetnek pont az a legfőbb tulajdonsága hogy
Önzetlen. Az egész anyagi világ az önzésen alapul. Mert mit lát az
elfogulatlan kívülálló? Azt hogy a szeretet nevében követik el a legnagyobb
önzések sorozatát, a szerető Isten nevében küldik háborúba a katonát és
egyes egyházak a szerető Isten nevében gazdagodnak, és egyes igehirdető
papok is rossz példát jelentenek a gyülekezet számára. Akkor csoda hát
hogy a szeretet mint fogalom kiüresedett sok ember számára és az nem
jelent mást mint önzést, vak hitet és a hívek megvezetését. Lám itt van
például közöttünk Paleokrites is aki 30éves hitélet után vált harcos ateistává.
Most azért az igaz hívek megnyugtatására elmondanám hogy azért én nem
látom ilyen sötéten a keresztény egyház állapotát, sok hívő most biztos
sértve érzi magát, de hát mindezen kritikát az vegye magára akit illet.
De hogy a kérdésed lényegéhez visszatérjek én egy olyan kereső ateista
voltam aki megpróbált a világban egyfajta maradandó értéket találni és
ezt az értéket olyan érzésekben találtam meg mint a Szeretet és a Jóság.
Tudom hogy ezek a fogalmak elég elcsépeltnek hatnak és legtöbben
csak ásítanak meg legyintenek mikor ezeket halják de én úgy érzem
hogy sikerült ezeket a fogalmakat tartalommal megtöltenem.És ezek
azok az értékek amiknek a megéléséhez nem szükséges templomokat
járnod elég ha kitárod a szíved és megleled a csodát.Ez az a csoda ami
kiérződik d-and-ita írásaiból és Ő nálam sokkal hitelesebb is tud lenni,
mert Ő nem ilyen racionalista szagúan tud az érzéshez közelíteni mint én.
|
Előzmény: ivx77 (162)
|
|