vimester Creative Commons License 2007.02.20 0 0 169
Kedves ivx77

Azt mondod hogy a kereszténység kívülre teszi Istent. Szerintem meg nem.

Az a helyzet hogy nagyon sok téves sztereotípia kering a kereszténységről.

Valóban, egy ateista számára az a tapasztalat mikor egy templomba belép

hogy ott agymosott hívek mormolnak idegennek ható szólamokat mikor

Istenükhöz imádkoznak. És ez a tapasztalat részben meg is állja a helyét.

Mielőtt a hívek megdobálnának előtte megpróbálom kifejteni hogy mire

gondolok ezzel kapcsolatban. Amikor a kereszténység kialakult csak nagyon

kevés igazi hívővel bírt az egyház. Ezek között említhetném az apostolokat

meg az evangélistákat meg a hívők egy szűk körét akik valóban tapasztalati

úton jutottak el Istenhez. Egész egyszerűen ők mentálisan alkalmasak voltak

az Ige befogadására. Hogy ez pontosan mit jelent azt megpróbálom később

kifejteni. Szóval ott tartunk hogy van pár tucat igaz hívőnk,de vajon mit

kezdjünk a néptömegekkel akik mentálisan éretlenek,így az igaz Ige befogadására

is alkalmatlanok. De hát egy igazi vallás beindításához néptömegek kellenek

és mivel lehet egy vallás mellé néptömegeket állítani mint csodák bemutatásával.

Már pedig a csodákkal nem lehet igazi híveket szerezni csak olyanokat akik

nem a hit erejében bíznak hanem a csodáknak. Ezeknek a csodáknak a

haszontalanságáról Ati356-nak már beszéltem amikor példának hoztam fel

hogy mikor Jézust a keresztfához hurcolták akkor már senki nem emlékezett

a csodákra. És mind a mai napig egyfajta csodavárás figyelhető meg a hívek

1 részének körében. Ezek azok a hívek akik nem igazán a szeretet erejében

bíznak hanem egyfajta csodatevő tekintélyelvű Istenben. Ezek azok a vasárnapi

hívők akik minden vasárnap 10órakor megjelennek a templomban ott szép

sorban elmormolják a szentenciákat aztán hazamennek kiszúrják a haragos

kocsijának a kerekét és megmérgezik a szomszéd kutyáját mert éppen

belegázolt a veteménybe. Te valami ilyesmiről beszélsz amikor a szeretetről

a vak hit jut az eszedbe. Már pedig a Szeretet nem ilyen és nem is olyan

amiről mmonitor beszél aki azt hiszi hogy a szeretet csak azért van hogy

engem szeressenek. A Szeretetnek pont az a legfőbb tulajdonsága hogy

Önzetlen. Az egész anyagi világ az önzésen alapul. Mert mit lát az

elfogulatlan kívülálló? Azt hogy a szeretet nevében követik el a legnagyobb

önzések sorozatát, a szerető Isten nevében küldik háborúba a katonát és

egyes egyházak a szerető Isten nevében gazdagodnak, és egyes igehirdető

papok is rossz példát jelentenek a gyülekezet számára. Akkor csoda hát

hogy a szeretet mint fogalom kiüresedett sok ember számára és az nem

jelent mást mint önzést, vak hitet és a hívek megvezetését. Lám itt van

például közöttünk Paleokrites is aki 30éves hitélet után vált harcos ateistává.

Most azért az igaz hívek megnyugtatására elmondanám hogy azért én nem

látom ilyen sötéten a keresztény egyház állapotát, sok  hívő most biztos

sértve érzi magát, de hát mindezen kritikát az vegye magára akit illet.

De hogy a kérdésed lényegéhez visszatérjek én egy olyan kereső ateista

voltam aki megpróbált a világban egyfajta maradandó értéket találni és

ezt az értéket olyan érzésekben találtam meg mint a Szeretet és a Jóság.

Tudom hogy ezek a fogalmak elég elcsépeltnek hatnak és legtöbben

csak ásítanak meg legyintenek mikor ezeket halják de én úgy érzem

hogy sikerült ezeket a fogalmakat tartalommal megtöltenem.És ezek

azok az értékek amiknek a megéléséhez nem szükséges templomokat

járnod elég ha kitárod a szíved és megleled a csodát.Ez az a csoda ami

kiérződik d-and-ita írásaiból és Ő nálam sokkal hitelesebb is tud lenni,

mert Ő nem ilyen racionalista szagúan tud az érzéshez közelíteni mint én.

 

Előzmény: ivx77 (162)