Érdekes dolog ez a kertmánia. Például ahol én lakom, ott a nyolcvanéves nénikék (velem együtt) már alig várjuk, hogy lehessen kertészkedni. Ugyanakkor a 40-50-esek, tehát a korombeliek nagy része (akár itt születtek, akár városból jöttek ide) inkább szenvednek a kötöttségtől, és folyton azt kérdezgetik, hogy miért hagytam ott a fővárost (de ezt inkább úgy kell érteni, hogy mitől ment el az eszem).:))) Talán bennünk fokozottabb a gondodkodási hajlam, mint bennük? Il, benned is van jókora, hiszen még ránk is jut az energiádból, amiért nem győzök hálás lenni. Én azt szoktam egyébként válaszolni, hogy nekem azért jobb, mint nekik, mert én szabadon választottam, nekem nem kötelező.