Jó tudni!

Műkedvelők, kezdő szőlészek, házi-kertészek, de még tapasztalt szőlőbirtokosok sincsenek gyakran tisztában vele, hogy a szőlő, amelyiknek a nevébe, termésébe, levébe úgy beleszerettek valójában „milyen lábon áll”, pontosabban milyen alanyra van oltva.
Mert az a növény, amelyiket mi pl. olaszrizlingnek, chardonnay-nak, vagy pátriának nevezünk az, bizony nem is egy szőlő, hanem két szőlő együttese, nevezetesen az alanyszőlőé és a bele oltott nemes szőlőé. Az alanyszőlő adja a szőlő gyökerét, ez érintkezik a talajjal, ez veszi fel a tápanyagokat, ez áll a talajvízben, vagy éppen szokja a meszes környezetet.
Az alanyszőlőkből is többféle fajta van (pl. Teleki 5C, Fercal, Teleki 5BB, Georgikon-28 stb) mindegyik más-más talajra, körülményre lett kitalálva.

Így, ha a szomszéd szőlője már-már akkorára nő, hogy eltakarja a Napot, a tiétek meg simogatva, babusgatva és lombtrágyázva is ott szerénykedik a kertben, akkor bizony joggal gyanakodhattok arra, hogy „rossz lábra tettetek” szert.

Nos, mi ebből a tanulság? Amikor választatok „Ne csak a lányát nézd, a lábát is.”