Igazad van. De én itt arra gondoltam, h a keleti filozófiában Isten úgy fogalmazzák meg, hogy Ő minden okozója, de Ő maga nem okozat.  Ő az Egyetlen. Enek az Egyetlennek két megnyílvánulási formája van egy megnyílvánulatlan, ilyenkor nem tudják (a keleti vallásfilozófusok) mi van, és van a megnyílvánult formája, ilyenkor keletkezik a világ (ennek a nyugati tudományos megfelelője a Nagy Bumm).

Isten egyik megnyilvánulási formája kibocsájtja a kis isteni szikrák (dzsívatmák) milliárdjait, tulajdonképpen önmaga megsokszorozásával. Ennek az isteni szikrának a saját szempontjából (és itt ez a fontos) egy lehetőség ami minden hatással fejlődik (kezdetben sűrű fizikai testben, pl ásványban) stb stb stb.

Keleti vallások szerint a karma szó cselekedetet jelent, és az akció-reakció (ahogy te is írtad ok-okozat) törvényét jelenti.

Röviden ennek a kis isteni szikrának ok-okozat törvényszerűségein keresztül szerzett tapasztalatok útja (fejlődése) valósul meg, ami később magassab szinteket ér el, ami végül visszakerül Istenhez különböző tapasztalatok útján (reinkarnációkon át).

Kicsit lehet, h bonyolultan írtam le, de túl hosszú lenne tökéletesen érthetően leírni. Na mindegy a lényeg, hogy a keleti filozófia nem zárja ki, h Isten ezeknek a kis kezdeti dzsívatmáknak a teljes útját ne ismerné előre.

Kérdezz meg egy keleti papot, h elképzelhető-e hogy Isten lája-e életem eljövendő minden időpillanatát. A válasz lehet, h csak egy mosoly, vagy egy igen. Sőt Isten (keleti vallások szerint) látja minden egyes lélek teljes útját is, kezdetektől egészen a végcélig (reinkarnáciokon át).