Tóth László [Thot]

Tovább, tovább akkor is ha fáj,
Ha már szürke borús a táj,
Ha már fagypont közeli az érzés,
Ha már nem merül fel köztünk semmi fontos kérdés.

Tovább, tovább erről szól az élet?
Lelked eltűnik, azt hiszed, henyélhet?
Az ész mögött megbújó dobbanó szívverés,
Túl halk neszecske, a léleknek túl kevés.

Tovább, tovább és nincs már fájdalom,
A lélek nyugalom a legnagyobb hatalom,
Ha csend vesz körül, gondolat megszűnik,
Ott csak szeretet marad, a többi eltűnik.