Egy pillanat. A törvényszerűségek nem tudják az életet leírni, mivel az élet rugalmas, változó valami, a törvényszerűségek pedig merev és holt szabályok, amelyek csak meghatározott körülmények között képesek működni. Az elme, amit a félelem motivál, egy fix pontot keres, ami örök, ami változatlan, mert ebben reméli az örrökkévalóságának kulcsát. Pedig ezzel csak saját halálát kergeti.  

Ezért a törvényszerűségeket hajtó elme, képtelen az életet, a szellemet és a lelket megérteni, amit a változás, az alakulás, a létrejövés, a megszűnés pillanatai jellemeznek.

Minél szilárdabb egy törvényszerűség, annál holtabb valamivel találkozunk.

A világot csak törvényszerűségekre bontani szintén csak a merev szabályokat kereső elme tulajdonsága, amellyel sem Isten sem az élet nem érthető meg.

Az Élet több, mint a Törvény, és minél inkább vetjük törvvény alá az életet, annál merevebb és holtabb megjelenésével találkozunk.

A törvényszerűségek rendjének ellentétjeként feltételezett Káosz, hasonlóképpen az olyan elme fogalma, amelyik az életet látja ugyan a törvényszerűségek felett megjelenni, de nem érti meg továbbra sem a működésének létfeltételeit és elemeit.

 

A szabad akarat messze a legtévesebb fogalom, amit az ember létrehozott, amikor önállónak tüntetik fel a nélkül a lények vagy befolyások nélkül, amelyek valójában mögötte állnak. Ha az akarat mögött észrevesszük annak mozgatóját az embert, mindjárt nem az akarat szabadságáról, hanem az ember szabadságáról beszélnénk, de hát az jóval összetettebb, ennélfogva a lusta elme számára komolyan érthetetlen dologgal találkozunk.

 

Isten beleszólási módjai a történelemben sem nem zárja ki az ember szabadságát, sem az Isten szabadságát nem vonja kétségbe, ugyanis a szabadságot nem önmagában kell, hanem a lehetséges korlátozásokhoz képest volnánk képesek felfogni.

Amelyben a kérdés valójában úgy merül fel: ki korlátoz kit? És miben?

 

Mivel csak a jelen van, amely él és változik, a folyamatot kezdettel és véggel felfogni csak merev keretek között írhatjuk le úgy, hogy kezdetét és végét meghatározhatjuk. Az élet ennél sokkal összetettebb, és ezért a törvényszerűségek folyamatosan megcáfolódnak benne. Az elme azon munkája, amely az élet teljes változékonyságát képes követni, csak akkor várható el, ha képes elszakadni azoktól a fix pontoktól, amely a felfogását még holt rendszerekhez köti.