Ha már albumokról beszélünk, akkor muszáj leírnom, hogy én imádom a Megát, az Annihilatort, meg még sokminden együttest, de számomra az etalon metal album a Mercyful Fate-től az In the Shadows.

Az egy riff-metal-dallam-progresszívitás orgia a köbön. Nem tudok betelni vele, pedig vagy 100-szor hallgattam már, és egyre jobban tetszik... Olyan riffek vannak ott, meg dallamok, hogy az agyam eldobom. Sehol másutt nem lehet ilyet hallani, annyira szuper az az album...

Lehet, hogy szentségtörés, de még a Rust in peace-nél is többre értékelem (pedig az egy másik etalon metal album ugye...)

A slayerről meg csak annyit, hogy meghallgattam az új albumot, és utána egyből kuka. Dögunalom az egész. Semmi zenei nincs benne, csak egy nagy döngölünk-össze-vissza, agyba-főbe. Egy nagy hentelés az egész, zeneiség nuku. Össze sem lehet hasonlítani egy Annihilatorral, akik úgy döngölnek ezerrel, hogy próbálnak azért valami zenét alkotni (nagyrészt sikerrel), vagy netán egy Death (r.i.p...) albummal (A spiritual albumtól kezdve bármelyiket említhetném), ahol ugyanúgy döngölnek ezerrel, de mégis valahogy modernizálva, hallgathatóan.

De a Slayer? Olyan az új albumuk, hogy akár a porszívót is bekapcsolhatnám, kb. ugyanolyan zenei élményben lenne részem...

Persze ízlések és pofonok...