Egy evolutiv világban természetes,hogy minden változik.

Az Abszolutot nem annak állandó birtoklása,hanem a belőle áradó v o n z á s jelenti.
"És lám,a csillag,melyet napkeleten láttak,előttük haladt,... Amint megpillantották a csillagot,igen megörültek." Máté 2,9

Mi is változunk. "Az Embert folyton-folyvást arra ösztökéli valami,hogy állandóan hagyja el önmagát,hogy saját maga végpontjához jusson,vagyis elérkezzék a Világ Végpontjához.... Minden hűségesen élő egyéni létezés tele van elhagyott 'csigaházakkal',amiket egymásra következő átalakulások során vetett le magáról;s maga a Világmindenség is mindig a háta mögött hagy egész sor olyan állapotot,amelyben szívesen tetszelgett volna,de amelytől a növekedésnek kérlelhetetlen szükségessége folyton elszakította.Felfelé tartani ilyen szüntelen megfosztódásban: ez már a kereszt útja."
"Hogy valamiképp végleg belénk hatolhasson,Istennek belénk kell vájnia,ki kell minket üresítenie,helyet kell készítenie bennünk maga számára.Hogy önmagához alakítson,át kell minket formálnia,újra kell minket öntenie,szét kell törnie létünk molekuláit."
"Egyesülni:ez minden esetben annyit jelent,hogy az ember kilép valamiből és részben meghal abban,amit szeret."

Teilhard de Chardin: Út az Omega felé