Újraolvastam a Mrs. McGinty halott cé művet. Ennek szinte a teljes története kiment a fejemből, aztán ahogy haladtam előre, úgy jöttek elő az emlékek, és mikor felbukkant a gyilkos, már sikerült beazonosítanom, hogy miről is szólt pontosan. Jó könyv. És Ariadne ebben kivételesen elviselhető számomra, alig-alig adja elő az idegesítő mutatványait, és az nagyon tetszik, ahogy a hozzá nőtt finn karakterről beszél (Agatha szócsöve, nemde?).