A borkultúrát én ettől külön venném (mármint a borminősítéstől, kóstolástól) - az valahol ott kezdődne, hogy az édesvörös/kóla kombót elfelejtjük pl, vagy tutok kérni egy normális házborát bármilyen étteremben; de még ez sem sikerült egyenlőre. Szimplán a bor normális és helyénvaló fogyasztása a nép által - ami nagyon nincs most, de mégis azt halljuk mindenfelé hogy mi bornemzet vagyunk; hát nagyon nem.

A minősítés más; az kicsit szakmázás, amikor nem csak élvezzük a bort, hanem megpróbálunk mögé nézni; vagyis azt (is) vizsgálni milyen élete volt az alapanyagnak, és mik történtek a borral (borászati kezelések - jók, vagy hibásak).

Ez sztem nagyobbrészt tanulható, fejleszthető képesség, de azért nem árt hozzá vmi affinitás is; szóval olyan ne kezdjen ezzel foglalkozni aki a málnaszörpöt nem tudja megkülönböztetni a meggylétől.

Fontos szerintem a gyakori kóstolás mellett még az, hogy néha legyen olyan szaki a társaságban, aki nagy tapasztalata révén "elmagyarazáz" egy két dolgot, amit érzel, de nem tudod megfejetni miért van.  Ez lehet akár borász is ,avagy egy nagy tudású rutinos kóstoló.

Most hétfőn is tanultam a nyugalmazott pincemestertől egyet (ő vezette a hetényi bírálatot) a rosszul kénezett hordóban (vizes hordóba beleégetni) érett bor más jelleggel kénes mint a szimplán túlkénezetett bor; ez a két íz nem egyforma de most már tudom miért más az egyik ill. másik. (volt ilyen tétel)