Azért olyan is előfordul, hogy a nő szeretne gyereket, a férfinak pedig még esze ágában sincs apukát játszani; ezzel (a nő reménykedik, a férfi hárít) elvannak 5-6 évig, aztán mire végre rájön a nő, hogy rossz lóra tett, már túl van a harmincon. Vagy egyszerűen csak végetér a kapcsolat - valami más miatt húny ki a tűz -, a férfi fölszedi a következő huszonpáréves fruskát és éli világát, a nő pedig "kapálózik", hiszen azt hallja és tapasztalja mindenütt, hogy ha eddig nem kelt el, akkor már nem is fog kelleni senkinek.

Nem biztos, hogy azok a nők, akik úgymond kapálóznak harminconvalahány évesen, így képzelték az életüket. Egyszerűen így alakult. Nem?